A fotósorozat képei Tihanyban, a Kutatóintézetünkben, a Balaton parton elhelyezett egyik kameracsapdával készültek. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen állatfajok fordulnak elő a parti zónában. Ennek felderítése érdekében helyeztük ki az önműködő fotós eszközöket 2022 decemberében. Az itt bemutatott, márciusig készült felvételek több szempontból is tanulságosak. Egyrészt, ebben a téli - kora tavaszi, zavartalan időszakban rendszeresen megjelentek vidrák. Sőt, egy anya két „anyányi” méretű kölykével rendszeresen felbukkant, ami többek között demonstrálja, hogy a vidra anya hosszú ideig gondozza utódait. Kiegyenlített táplálékbázis mellett, zavartalan környezetben – mint amilyen a Balaton is az év nagyrészében – egy évig is taníthatja és óvja utódait. Egy másik kameracsapdánk felvételein magányos vidrák is elő-előfordultak, ami nem csoda, mert ez a vidrák fő nászidőszaka, ilyenkor a vizek mentén nagy a jövés-menés. A vízi közlekedés intenzívvé válásával, a nyaralók számának növekedésével a vidra megjelenések megritkultak.
További megfigyelt, közönséges emlős fajok a borz, a nyest, a vörös róka és a házi macska. Mindegyikükből több példány is megjelent. Említést érdemel, hogy az emlős megfigyelések mind az éjszakai és szürkületi órákra estek, ellentétben a Kis-Balatoni felvételekkel; ott a ragadozó emlősök napközbeni aktivitása is jellemző volt.
A felvételeken egy nagyméretű kő látható, amit a ragadozók előszeretettel szaglásznak és néhány felvételen az is kivehető, ahogyan megjelölik ürülékükkel vagy levizelik. Az ilyen kiemelkedő „stabil” jelölő felületek elsősorban a fajtársaknak közvetítenek fontos üzeneteket, de a versenytárs, vagy netán domináns faj jelentéről szerzett információ is létfontosságú. A kommunikáció ezen formája a nagy mozgáskörzetű, rejtőzködő életmódú fajoknál különösen fejlett. A hátra hagyott szagjel információtartalma és funkciója sokrétű. Információt nyújt például a „gazda” neméről, rangsorban betöltött pozíciójáról (kutyafélék esetén), szaporodási helyzetéről (szaporodásra kész vagy nem kész, vemhes, stb.), a területen stabilan jelen levő utódokról és a területen áthaladókról. A kő helyzete az erőteljes hullámzás miatt időről időre változik, az eső, a hullámok elmossák a kémiai jelzéseket. Ezért is, a vidraállomány felmérés elsősorban időjárási viszontagságokkal szemben védettebb helyekre, főként hidak alatti szárazulatok átvizsgálására terjed ki.
Borítókép, fotók és szöveg: Lanszki József (Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoport)
Videó: Sági Ági