A partisáv változatosabb élőhelyi adottságaival, védettebb és búvóhelyben gazdagabb, növényzettel benőtt területeivel és jobb táplálék ellátottságával kiemelt szereppel bír a halállomány szempontjából. A Balatonban, elsősorban az északi part mentén, ahol megfelelő a vízmélység, a parti sávban több halfajjal találkozhatunk, mint a nyílt vízen. A nádasokban az egyedszámot tekintve a két legmeghatározóbb faj a bodorka és a küsz, míg a tömeget illetően jelentős a ponty aránya is. Az elmúlt bő két évtized alatt a nádasokban nagyon erősen visszaesett az angolna előfordulása – ez a teljes állományra is igaz -, ezzel párhuzamosan pedig jelentősen felszaporodott a sügér (Perca fluviatilis). Ugyanakkor, a közelmúlt sajnálatos fejleménye, hogy helyenként (különösen a Siófoki-medencében) a nádasokban is jelentős mennyiségben jelent meg az idegenhonos fekete törpeharcsa. A balatoni nádasok jellegzetes gyakoribb halai még a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) , az ezüstkárász, a fogassüllő ivadék és a kemény homokos és köves aljzatú területeken a folyami géb (Neogobius fluviatilis).
A Balaton nádasainak halállománya 1996 és 2022 között. Minden vizsgált időszak eredménye a négy tómedence északi és déli parti nádasainak átlagát reprezentálja a nyárvégi - kora őszi időszakra vonatkozóan.