Az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézete (BLKI) 2021. szeptember 21.-én tudományos előadóülést és szakértői tanácskozást tartottTihanyban a Balaton tápanyagterheléséről. A BLKI, a Közép-Dunántúli és a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói és szakértői előadásaikban és tanácskozásukon a következőket emelték ki:
- A Balaton hazánk egyik legfontosabb természeti kincse, amelyet jó ökológiai állapotban kell megőrizni. A különböző vízhasználatok más-más követelményeket támasztanak vizeink minőségével szemben, de a Balaton legfőbb értékét a környezeti ártalmaktól óvott, természetes állapotát tartó tó üdülési célú használata jelenti. A jövőben még nagyobb szerepe lesz a víz jó minőségének. Az ivóvíz-kivétel, a fürdőzés, a kontakt vízisportok mind kiváló vízminőséget és viszonylag alacsony algamennyiséget követelnek meg, még akkor is, ha ez a halgazdálkodás szempontjából az optimálisnál kedvezőtlenebb állapot. A megfelelő vízszint és vízmennyiség is veszélybe kerülhet a klímaváltozás miatt a következő évtizedekben.
- Változó állapotban van a Balaton! A friss tudományos értékelések szerint a klímaváltozás és az egyre intenzívebb emberi használat az utóbbi időben jelentősen átalakította a tó vízminőségét és élővilágát, a tóa meleg nyári időszakban új anyagforgalmi sajátosságokat mutat. Ebben a helyzetben különösen fontos a Balatonnal kapcsolatos ökológiai és vízgazdálkodási kockázatok kezelése. A tóban zajló tápanyagforgalmi folyamatokról sokkal többet kellene tudnunk, de ennek megbízható értékeléséhez, az ok-okozati kapcsolatok feltárására irányuló kutatómunkához és jó döntések megalapozásához nem áll rendelkezésre minden szükséges adat.
- A Balaton változásának figyelmeztető jele volt a 2019 augusztusában / szeptemberében kialakult váratlan és nagymértékű algavirágzás, amely főként a tó nyugati területeit érintette. Megfelelő intézkedések híján hasonló kedvezőtlen jelenségek a jövőben – akár gyakran is – megismétlődhetnek. Mivel 2019-ben a külső tápanyagterhelés mért és számított adatai nem tértek el jelentősen a 2018. és 2020. évekétől, ezért állítható, hogy az algavirágzást közvetlenül nem kívülről érkező terhelés okozta 2019-ben. A kutatók egyöntetűen úgy vélték, hogy az algák elszaporodását okozó nagy volumenű belső tápanyagoknak tehát főleg az üledékből kellett érkeznie.
- A kiváló vízminőség feltétele, hogy kevés hozzáférhető tápanyag legyen jelen a rendszerben, mert így az algák nem tudnak túlszaporodni. Minden olyan intézkedés fontos, amely tovább mérsékli a tó külső tápanyagterhelését. Különösen fontos, hogy a kívülről évente érkező, szakemberek eltérő becslése szerint 100 és 150 tonna közé számítható foszformennyiség csökkenjen, mert ez a tápanyag folyamatosan felhalmozódik a Balatonban, tovább növeli a belső terhelést és a havária helyzetek kialakulásának a kockázatát. A természetvédelmi ökológiai szempontból kiemelt jelentőségű területekről (országos jelentőségű védett természeti területek, és/vagy Natura 2000 területek) érkező terhelések csökkentésének tervezése során kiemelt hangsúlyt kell helyezni a kijelölés célját megalapozó élőhelyek, védett, fokozottan védett fajok, Natura 2000 jelölő fajok megóvására, megtartására.
- A halgazdálkodás éves nettó foszformérlege plusz 4,8 tonnára tehető (ezzel összefüggő tevékenységek nyomán bevitt és az onnan így kivett foszfor különbözete). Ez a Balaton egész éves foszforterhelésének mindössze 2,9%-val egyenértékű mennyiség, így kijelenthető, hogy a 2019. évi algavirágzás kialakulásáért nem lehetett felelős a horgászat. A hosszútávú egyensúly fenntartásához azonban arra kell törekedni, hogy a halgazdálkodás foszformérlege semleges legyen, semmiképpen se terhelje vizeinket indokolatlanul nagy mennyiségű foszfor bevitelével.
x
A tudományos, vízügyi, természetvédelmi és halgazdálkodási szakemberek számos intézkedést javasoltak a Balaton jó vízminőségének biztosításával kapcsolatban:
1. Szükséges a tóba jutó tápanyagok mennyiségének további csökkentése, mert hosszú távon (több év alatt) ettől függ az algák mennyisége, és a tó általános ökológiai állapota. Az éghajlatváltozás miatt a vízmennyiségi problémák kezelésére is fel kell készülni. Az ehhez szükséges további intézkedések célterületeiről számos ötletet vetettek fel a szakértők:
- a vízgyűjtőn lévő szennyvíztisztítók foszforra vonatkozó határértékeinek a szigorítása;
- a belterületi csapadékvízzel foszfor közvetlen tóba jutásának akadályozása;
- a tisztított szennyvizek és a belterületi csapadékvizek kezelése a vízgyűjtőn, kezelés után bevezetése a tóba;
- a keszthelyi szennyvíztisztító telep tisztított szennyvizének átvezetése a Kis-Balatoni Felső Tározó fölé, de volt, aki a vízgyűjtőről kivezetést szorgalmazta;
hosszabb távon javasolt a vízhiány ellensúlyozásának, a vízpótlásnak a tudományos vizsgálata, új kutatások szükségesek a műszaki megoldások lehetőségeinek és az ökológiai kockázatoknak a feltárására.
2. Elengedhetetlen a rendszeres monitorozás és kutatás a tavon és vízgyűjtőjén. Az esetleges beavatkozások hatékony tervezése a tó becsült tápanyagmérlegének megbízhatóságától függ. Jó példa, amit feltétlenül folytatni kell, hogy 1976 óta naponta mérik, hogy mennyi tápanyagot szállít a tóba a legnagyobb befolyó, a Zala. Viszont az egyéb vízfolyások általi terhelésnek a durva becslését sem teszi lehetővé a jelenlegi vízminőségi monitoring. Ezt a tevékenységet bővíteni/fejleszteni szükséges, valamint a városi lefolyás, a légköri tápanyag-kiülepedés mennyiségeit is mérni kell. A belső terhelés megismeréséhez az üledékmonitoring visszaállítása is szükséges. Az eddigieken túlmutató monitoring beruházások és kutatási projektek, a civil kapacitások bevonása, az ok-okozati kapcsolatok feltárása, a tápanyagmérleg számítási módszertanának felülvizsgálata, a folyamatok objektív adatokon alapuló számítása, modellezése ugyancsak szükségesek. Fontos, hogy a meglévő páratlanul értékes adatsoroknak a jövőbeni folyamatos gyűjtését financiális vagy más ok ne akadályozza.
3. Szükség van a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer rekonstrukciós beruházási igényeinek megvalósítására (pl. kotrás, zagyterek kialakítása, dinamikus használata). Már rövid távon elengedhetetlen forrást teremteni a terület alaposabb kutatásához, a laboreszközök korszerűsítéséhez, és a humán erőforrások fejlesztéséhez.
4. Intézkedések szükségesek a horgászat jelenleg évi közel 5 tonna többletet jelentő foszformérlegének semlegessé, nullszaldóssá tételéhez:
- Jogszabályi kereteket kell teremteni a horgászok által használt etetőanyagok gyártására, forgalmazására és felhasználására, azokat állati takarmányokként kell minősíteni, és határértékeket kell megállapítani a nemkívánatos összetevők vonatkozásában, a Magyar Takarmánykódex kötelező előírásairól szóló rendeletben. A határértékek között a foszfortartalmat kiemelten kell kezelni.
- Az etetőanyagok csomagolásán a gyártók, forgalmazók feltűnően szerepeltessék a termék beltartalmi értékeit, különös tekintettel a foszfortartalomra.
- A Balaton vízgyűjtőjén illetékes halgazdálkodási vízkezelők a helyi horgászrendben határozzák meg az adott víz sajátosságainak megfelelően használható etetőanyagok körét és használatuk egyéb szabályait.
- További kutatások szükségesek a halgazdálkodás tápanyagforgalomra gyakorolt hatásaival kapcsolatban, így például vizsgálni szükséges a csalogató anyagok lebomlását és halak általi emészthetőségét.
5. Erősíteni kell a környezettudatosságot, a tápanyagterhelést bemutató ismeretterjesztést
- felelős emberi magatartással az egyén is tehet a Balaton jó ökológiai állapotának megőrzéséért, a tavat terhelő tápanyagok csökkentéséért.
- tájékoztató kampánnyal kell elősegíteni a környezettudatosabb horgász gyakorlatot, így elérhető lehet a felhasznált etetőanyagok mennyiségének önkéntes csökkentése, illetve a magas halliszttartalmú etetőanyagok arányának visszaszorítása.
Előadóink lehetővé tették, hogy előadásaikat megmutassuk, ezeket a csatolt pdf formátumban lehet megnyitni.
