Az alig vágott film elején Herodek Sándor igazgató köszönti a prominens megjelenteket (Klebelsberg Éva, a Gróf Klebelsberg Kuno Alapítvány elnöke, Glatz Ferenc, az MTA elnöke, Gergely János, az MTA Biológiai Osztálya elnöke, Láng István, az MTA főtitkára, Markó László VEAB elnök, Czelnai Rudolf akadémikus, Woynárovich Elek volt intézetigazgató, Bernáth Ildikó, Herényi Károly, Bán Béla, Sáringer Gyula országgyűlési képviselők, Miniszterelnöki Hivatal Balatoni Titkársága, Tihany Polgármesteri Hivatal, Simonné Zákonyi Tünde, a „Nők a Balatonért Egyesület” elnöke, kétszáz fő jelenlegi és volt megjelent intézeti dolgozó).
Megszólalnak:
Klebelsberg Éva a Kisfaludy-Strobl Zsigmond által 1933-ban mintázott szobor történetéről beszél, amelynek a „Göcseji Múzeumban” őrzött egyik kliséje alapján készült el a leleplezésre kerülő broz brüszt (10’10” - ).
Glatz Ferenc a Kiegyezéstől újraformálódó modern magyar állam első negyven éve alatt ébredő új etika, a szakszerűség kormányokon átívelő erejére mutat rá, amelyben a köztisztviselői szolgálat nemes értéke alakult ki, s amelynek aurájában Klebelsberg ifjúsága telt. Ez a karakterformáló neveltetési alap adott a trianoni trauma után is megtörhetetlen lelki erőt a politikusnak, s tekintély tárcájának elképzelései megvalósításához (17’46” - ).
Herodek Sándor igazgató Ravasz Lászlót idézi, aki szerint „Klebelsbergnek voltak a legnagyobbak az álmai és a legkonkrétabbak a tervei”, s elárulja azt az intimitást, hogy Teleki Pál miniszterelnök a korán (1932) eltávozott Klebelsberg fényképén merengve érlelte súlyos döntéseit, hogy vajon Klebelsberg mit tenne most? (70’27”-)
/G.T.L./