A film még abban az időszakban készült, amikor a Balaton nagy fordulatszámon eutrofizálódott, a planktonikus elsődleges termelés nagyon gyors (40 - 60 mikrogramm szén/liter/óra), és a nyílt víz klorofill-tartalma igen magas (20 - 80 mikrogramm/liter) volt. A kutatók pedig azon igyekeztek, hogy kimérjék azt a kritikus oldott foszfor koncentrációt amelytől felfelé már nem a foszfor, hanem a nitrogén a fitoplankton szaporodását limitáló tápanyag, teret adva a nitrogénkötő kékalgák uralmának. Csak ennek ismeretében lehetett később megmondani azt, hogy a Balaton foszfor terhelését milyen mértékben szükséges csökkenteni ahhoz, hogy megszűnjenek a kékalga tömegprodukciók. A Balaton kutatásában ekkor vezették be a féligáteresztő membránok alkalmazását az inkubációkban (kétkamrás algatenyésztő berendezés), a limnokorall ("tó a tóban") kísérleteket, és az Interkozmosz-program keretében a Balaton tanulmányozását a világűrből. Az intézet ekkor kapta meg a "Biológia" nevű új kutatóhajóját is, amelyet azóta már kivontak a flottából. Az intézetben folyó gerinctelen neurobiológiai kutatásokban ekkor már félintakt csigaagy preparátumokat alkalmaztak, vizsgálták a gerinctelenek viselkedésének neurális hátterét, és ezen keresztül e szervezetek (csigák, kagylók, ízeltlábúak) indikatív szerepét is bizonyos környezeti tényezők megváltozására.
Megszólalnak: a narrátorokon kívül Salánki János akadémikus, intézetigazgató
/G.T.L./