Munkatársaink az élőhelyi specializáció, valamint a térbeli és környezeti változékonyság szerepét vizsgálták a halközösségek diverzitási mintázatának alakulásában a Duna két árterében. Az eredmények szerint a teljes fajszám és az élőhely-specialista halfajok száma az élőhelyek és a főmeder hidrológiai összekapcsoltságának mértékével növekszik, míg az élőhelyi szempontból kevésbé igényes fajok esetében ez az összefüggés kevésbé szoros. A kutatásról szóló tanulmány a közelmúltban jelent meg a PLOS One folyóiratban.
Az árterek élőlényközösségeinek sokféleségét és szerveződését számos tényező befolyásolja, melyek szerepéről hiányos ismeretekkel rendelkezünk. A HUN-REN BLKI kutatói a Duna két árterében két különböző időpontban vizsgálták a halközösségek sokféleségét meghatározó faktorok jelentőségét. Kimutatták, hogy a teljes fajszám és az élőhely-specialista halfajok száma növekszik az élőhelyek és a főmeder (Duna) hidrológiai összekapcsoltságának mértékével, míg az élőhelyi szempontból kevésbé igényes fajok esetében ez az összefüggés kevésbé szoros. A halközösségek fajszámát hatékonyabban lehetett előre jelezni az élőhelyi és térbeli változók által, mint a fajösszetétel élőhelyek szerinti változatossága alapján. Ugyanakkor az egyes magyarázó változók jelentősége nagymértékben eltérő volt a két ártér és a két mintavételi időpont esetében.
Szeremlei-Holt-Duna (Fotó: Czeglédi István)