Az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézete évtizedek óta folyamatosan ellenőrzi és regisztrálja a tó élőlény együtteseinek állapotát a tó teljes hossztengelyére kiterjedően a Zala folyó torkolatától Balatonfűzfőig. Adataink a nyíltvizet és a teljes vízoszlopot reprezentálják. A partközeli területeken helyenként és időszakosan a nyíltvízi régiótól jelentősen eltérő körülmények alakulhatnak ki, egyes cianobaktériumok pedig "felúsznak" a vízfelszín közelébe, aminek eredményeként ezeken a helyeken az algák tömege többszöröse lehet a nyíltvízinek. A Balaton vízminőségét alapvetően meghatározó lebegő mikroszkópikus algák (fitoplankton) mennyiségére és összetételére vonatkozó adatsoraink több mint fél évszázadra nyúlnak vissza és bemutatják a tó korábbi erőteljes vízminőség romlását és azt a sikertörténetet, hogy a tó legalgásabb területén a Keszthelyi-medencében is jelentősen csökkent a fitoplankton tömege a vízminőségvédelmi nagyberuházások (foszforterhelés csökkentése) eredményeként. Az elmúlt évtizedben az algák mennyiségét jellemző a-klorofill koncentráció maximuma a tó nyíltvízi területein sehol sem haladta meg a 40 mikrogrammot literenként. Az ÖK BLI 2019 augusztus 26-i mérési eredményei váratlan és rendkívüli helyzet kialakulását jelezték, ekkor a Keszthelyi-medencében az a-klorofill koncentráció meghaladta a 100 mikrogrammot (106 µg/l) literenként (1.ábra), a szomszédos Szigligeti-medencében pedig értéke 66 µg/l volt, ami azt jelenti, hogy az algainvázió átterjedt erre a medencére is, a tó középső területein pedig késleltetve és mérsékelten jelentkezett az algásodás.
A Zánka térségében mért maximum érték 21 µg/l volt, a Siófoki-medencében pedig a maximális érték 7 µg/l körül alakult szeptember 10-ig. A szeptember eleji lehűlés megállította az algák szaporodását, ekkor a Keszthelyi -medencében már pusztulásnak indult az állomány (2. ábra).
A mikroszkópi vizsgálat megmutatta, hogy az algaegyüttes diverzitása rendkívül kicsi. A nyugati és a középső tóterületen a fitoplanktont két tipikusan nyári alga, a páncélos ostoros fecskemoszat (Ceratium furcoides, 3. ábra)
. . . és egy cianobaktérium, a gyakran felszíni vízvirágzást okozó, a molekuláris nitrogén megkötésére képes Aphanizomenon flos-aquae (4. ábra) alkotta, enyhe fecskemoszat dominanciával (Ceratium 65%, Aphanizomenon 35%). A keleti tórészre a cianobaktériumok nem terjedtek át, itt az algatömeg 90%-át a fecskemoszat tette ki.
A két szervezet közül a cianobaktériumok tömeges megjelenése súlyosan veszélyezteti a tó fürdőzésre, üdülésre való alkalmasságát mert potenciálisan toxintermelők és az ilyen vízben való fürdés bőrkiütést, nyálkahártya irritációt, szemgyulladást okozhat. Szerencsés körülmény, hogy ez a váratlan algatömegprodukció csak az üdülési szezon végén jelentkezett, augusztus elején a legnagyobb a-klorofill koncentráció a Keszthelyi-medencében még csak 43 µg/l volt, ami még nem kifogásolható. Fontos azt hangsúlyozni, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy a Kis-Balaton tározórendszerből a Keszthelyi-medencébe befolyó Zala hozta magával ezeket az algákat, igaz abban szintén nagyon sok alga található, de egészen más fajok, mint a Balatonban. Az algák tömeges elszaporodása a Balatonban, de más felszíni vízben rendszerint a nyári melegben következik be, de a meleg önmagában nem oka az algaelszaporodásnak. Az algák tömeges elszaporodását - kevés kivételtől eltekintve - a megnövekedett foszfor és nitrogén terhelés okozza. Nem lehet kétséges, hogy fel kell deríteni ennek a növényi tápanyag többletnek a forrását, mert csak ennek ismeretében lehet intézkedéseket hozni a jövőbeli hasonló történések megelőzésére. Komplex hidrológiai és anyagforgalmi kutatásokat kell indítani a Balatonra, a Kis-Balaton tározórendszerre és a tó egész vízgyűjtő területére kiterjedően. 2019 szeptember 10. Vörös Lajos