A kagylók, mint fém bioindikátorok

Az alábbi ábra a Balaton nyugati- és keleti területéről 5-5 ponton tavasszal és ősszel gyűjtött ~300 db állatból (lágyrész héj nélkül) mért fémkoncentrációk átlagértékeit mutatja. Az anyagcsere folyamatok része, hogy egyes anyagok az élőlényekben időszakosan vagy tartósan elraktározódnak, feldúsulnak (akkumuláció). A környezeti (víz, üledék) koncentrációkhoz képest a kagylószövetben magasabb lesz pl. a B, Cu, Mo, Ni, Pb és Zn koncentrációja. Ezen elemek szintje a kagylókban szezonálisan változik és nagyban függ a környezeti hatásoktól is. Így például, a kagylók szervezetében ősszel megnő a Ba és Zn, míg tavasszal a Cu, Ni és Pb koncentráció, utóbbiak esetében jelentősebb a változás a Siófoki-medencében. Összességében a Balaton fémterhelése alacsonynak mondható, egyedül a réz tartalmú permetszerek és a hajók-csónakok algamentesítésére szolgáló szerek bemosódása okozhat gondot regionálisan a parti öv élővilágának.   

Fémkoncentráció és kagylók