EU VKI kompatibilis mintavételi protokoll

A balatoni halállomány vizsgálatok módszerei

A Balaton területének döntő része nyíltvízi élőhelynek tekinthető. E területek halállományát, az európai szabványoknak megfelelően, sokpaneles kutatói kopoltyúhálókkal (5-80 mm tartományban 14 féle szembőségű hálópanelek randomizált elrendezésben) monitorozzuk. A parti sáv nádas, kikötőn belüli és kövezéses területeit kis teljesítményű akkumulátoros halászgéppel vizsgáljuk. A tó 16 térségét (Keszthelyi-, Szigligeti-, Szemesi- és Siófoki medencékben 1-1 északi és déli parhoz közeli és 2-2 nyíltvízi mintavétel) érintő vizsgálatokra néhány évente kerül sor, augusztus végi-szeptember eleji időszakban, amikor a halállomány a legkevésbé csoportosul.

Az alkalmazott halfogási módszerek sajnos nem tökéletesek, az egyes halfajokat eltérő hatékonysággal képesek megfogni. Így például, az igazán nagytestű halakat (pl. busa) a rendszeresen alkalmazott hálóink alig fogják, és egyáltalán nem képesek megfogni az angolnát, amely tökéletesen hengeres alakja miatt átbújik a háló szemein. Az aktívabb halak (pl. küsz, garda) felülreprezentáltak a mintákban a kevésbé mozgékonyakhoz (pl. dévérkeszeg, süllő, harcsa – Silurus glanis) képest. A hálók hatásfoka emellett nagyon érzékeny a napszakra és a víz zavarosságának mértékére is. Az elektromos halászgép hatásfoka szintén jelentősen eltérő halfajonként és méretcsoportonként, de számottevően befolyásolja még a víz zavarossága, mélysége és hőmérséklete is. Ezért az eredmények elsősorban a tér- és időbeni tendenciák értékelésére és nem a halállomány tényleges összetételének meghatározására alkalmasak.