Az árvaszúnyogok (Chironomidae) családja a kétszárnyúak (Diptera) rendjének hazánkban is elterjedt, jelentős csoportja. Hazánkban 6 alcsalád több, mint 320 faja ismert. Egyes becslések szerint a fajok száma világszerte elérheti a 15 000-et is. Édesvizekben a legelterjedtebb és gyakran a legnagyobb egyedszámban jelenlévő rovarok. Minden víztípusban megtalálhatók, az állóvizektől az időszakos vizeken át a gyors folyású patakokig, akár erősen szennyezett vizekben is. Extrém körülmények (pl. hőmérséklet, pH, sótartalom) között pedig gyakran az egyedüli rovarok, amelyek megtalálják életfeltételeiket. Mindemellett ismerünk sós vízi és szárazföldi fajokat is, de jelentőségük ezen élőhelyeken kisebb.
Fajgazdagságuk jelentős ökológiai változatossággal párosul; az egyes fajok táplálkozása és élőhely igényei jelentős eltéréseket mutatnak. Ugyanakkor az élőhelyükben bekövetkező változásokra érzékenyen reagálnak, így kitűnő indikátorai a környezeti állapotnak, és gyakran fontos elemei az ökológiai monitoring rendszereknek.
A kifejlett árvaszúnyog rendszerint röpképes és nevéhez híven nem csíp. Élettartamuk meglehetősen rövid; gyakorlatilag a szaporodásra és tojásrakásra korlátozódik. A tojásokat általában a vízre helyezik, vagy valamilyen szilárd felszínre rögzítik. Leghosszabb életszakaszában, lárvaként, a víz üledékében, különböző vízalatti felületeken keletkező bevonatokban és vízinövényekben fejlődik, de vannak parazita fajok is. A bábozódás szintén a vízben történik, majd a báb a vízfelszínre úszik és kirepül a kifejlett rovar. A hátrahagyott bábbőr pedig néhány nap alatt lebomlik. Az imágók (kifejlett egyedek), ill. a bábbőrök tanulmányozása által általános képet kaphatunk egy-egy víztér állapotáról, de az egyes élőhelyek jellemzésére, összehasonlítására, vagy a változások hosszú távú nyomon követésére egy víztéren belül csak a lárvák alkalmasak.
8237 Tihany,
Klebelsberg Kuno utca 3.