Aktuális

Elfújta a szél az algákat

Vörös Lajos összefoglalója

Hurrá itt a nyár! És ennek az algák is örülnek, a hőmérséklet növekedésével gyors szaporodásnak indultak

Somogyi Boglárka és Vörös Lajos összefoglalója

A Balaton vízhőmérséklete 20 °C fölé emelkedett és erre a tó algái is reagáltak: megjelentek a nyári időszakra jelemző kékalgák és fecskemoszatok. A növényi tápelemekben gazdagabb tórészeken, így a Szigligeti- és a Keszthelyi-medencében az algák biomasszáját kifejező a-klorofill koncentráció elérte a 20 µg/L-es értéket (1. ábra), ami már a tónak szabad szemmel is érzékelhető zöldes elszíneződést okoz. A tó középső és keleti, tápelemekben szegényebb területein ennél jelentősen kisebb algabiomasszát (a-klorofill: 3-4 µg/L) mértünk.

1.	ábra A vízhőmérséklet és az a-klorofill koncentráció változása a Keszthelyi-medencében az elmúlt egy hónapban.

Veszélyezteti-e a Balatont az alacsony vízállás?

Nyakunkon a következő balatoni szezon, amit azon kívül, hogy elkezdtük a terepi munkát, abból is észreveszünk, hogy egyre több cikk jelenik meg a Balatonról.

Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy egyelőre nem fog kiszáradni a Balaton és bízunk benne, hogy még nagyon sokáig kiváló minőségű vízben fürdőzhetünk nyaranta. Jelenleg ráadásul nem is beszélhetünk kritikusan alacsony vízszintről.

Podcastok

Mire jó a nyilvánosság? Egy tudományos cikk kapcsán kritikailag podcastolunk

2022-02-26

A PNAS rangos amerikai szaklapban jelent meg az a cikk, ami globális léptékben hasonlítja össze a folyók emberi eredetű gyógyszerhatóanyag szennyezettségét. A cikk tarolt a médiában, nemcsak külföldön, de már itthon is sokan foglalkoznak vele. Erről a cikkről beszélgetett Intézetünk első podcastjában Pirger Zsolt, az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoportjának vezetője és Kondor Attila, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) projektvezetője, akik hasonló felméréseket végeztek idehaza a Balatonban és a Dunában.

Abban mindkét kutató egyetértett, hogy bár a szerves eredetű nano- és mikroszennyezők témája nem új, mégis rendkívül fontos, továbbá az is, hogy ismét a közvélemény elé került a probléma. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a most megjelent anyagban gyakorlatilag teljesen felrúgják a vízmintavétel már kidolgozott tudományos szabályait, emiatt az eredmények, az abból levont következtetések és a felállított összefüggések finoman szólva is megkérdőjelezhetők. Ezt csak fokozza az is, hogy egyszeri mintavételezés alapján vonták le következtetéseiket a szerzők. A tanulmány országonként teljesen különböző vízfolyásokat hasonlít össze, a bennük talált gyógyszerhatóanyag típusok és koncentrációk jellemzése alapján. Korrekció nélkül összevetik például az Amazonas- medence egy érintetlen patakjának szennyezettségét a Szahara szélén található szennyvíz-elvezető árokkal. A különböző mintavételi helyek szennyezettsége alapján ezután az adott ország fejlettségére következtetnek. Például abból, hogy Bolíviában megmintázták a főváros, La Paz útszéli csatornarendszerét és kis vízfolyásait, arra a következtetésre jutottak, hogy Bolíviában nagyon szennyezettek a folyók, míg egy venezuelai esőerdő kis patakját mintázva úgy találták, hogy ebben az országban semmi gond sincs. Nem vették figyelembe a szezonális vízhozam-változásokat sem, így előfordult, hogy valahol aszályos, máshol csapadékos időszakban vettek vízmintát, ami a keresett hatóanyag koncentrációját értelemszerűen jelentősen befolyásolja. Nem derül ki egyértelműen a kéziratból, hogy milyen szempontok szerint választották ki a vizsgálandó hatóanyagok körét. Ez is fontos kérdés, hiszen országonként változhatnak az engedélyezett anyagok, egy adott gyógyszer hatóanyagtartalma és a lakosságra jellemző gyógyszerfogyasztási szokások is eltérők lehetnek.

A szerzők Magyarországon egy rövid dunai szakaszon vettek mintákat, az ezekben  kimutatott hatóanyag koncentrációk  nagyjából megegyeznek a CSFK korábbi vizsgálatában mért eredményekkel. A BLKI balatoni vizsgálatai alapján a cikkben leírt leggyakoribb három hatanyagból kettő a Balatonból is kimutatható. A publikációban a humán kockázatokat és az ökológiai kockázatot ugyanakkor összemossák. Ez nem helyes, ugyanis a felszíni vizekben mért gyógyszerhatóanyag koncentrációk jelen tudásunk alapján, rövidtávon humán kockázatot nem jelentenek, míg azok ökológiai hatása már mérhető.

A CSFK futó projektjében a természetben működő adszorbensek modellezésén dolgoznak, eddigi eredményeik bíztatók. A BLKI kutatói, komplex megközelítéssel, vízi modellszervezetek segítségével, egyed szinten a viselkedési mintázatok megváltozásában, az idegrendszeri hálózatok és a neuronok szintjén a sejt-sejt kapcsolatok és a sejtműködések megváltozásában, továbbá molekuláris és gén szinteken is keresik a magyarázatot az emberi eredetű hatóanyagok káros hatásaira az egyébként nem célzott szervezetekben.

A szintetikus gyógyszer-hatóanyagok természetbe kerülése jelenleg a jelentősebb ökológiai problémák közé tartozik világszerte, így mind a kutatások támogatása, mind a közvélemény edukálása fontos feladat.  

A témáról szóló podcastunk elérhető a spotify-on, youtube-on, vagy az anchoron is. 

 

Videótár
Gyakran ismételt kérdések

A kárókatona (Phalacrocorax carbo – egyéb gyakran használt nevei: nagy kárókatona, kormorán) őshonos faj Magyarországon, amely azonban fészkelőként a XX. század elejére az élőhelyvesztés, valamint az intenzív vadászat következtében eltűnt az országból. Világszerte igen nagy elterjedésű faj több alfajjal, amelynek költőpopulációi egyaránt előfordulnak tengerparti élőhelyeken, és szárazföldi vizes élőhelyeken. Mivel szinte kizárólag halakkal táplálkozik, a halgazdálkodók nem örülnek a kárókatona jelenlétének, és az állomány gyérítésére törekszenek, ugyanakkor a hazai őshonos fauna részeként a faj jelenléte a vizes élőhelyeken természetes. A kárókatonák mennyiségére és halfogyasztásának mértékére vonatkozó gyakran elhangzó pontatlan állítások azonban nem segítik elő a probléma minden fél számára elfogadható kezelését, ezért fontos ezek tisztázása.
 

Állománynagyság:

Fészkelés:

Magyarországon a Phalacrocorax carbo sinensis alfaj fészkel, ami az Európa atlanti partjainál fészkelő törzsalaknál kisebb testméretű (átlagosan 500g-al). A kárókatona telepesen fészkelő madár. 1947-ben jelent meg újra Magyarországon fészkelőként, miután egy szlovákiai fészkelőtelep fáit kivágták. A Kis-Balatonon az állomány a 90-es évek elejére 2 200 párra nőtt. Mivel a fészkelőtelepen a madarak elzavarásának céljából gyérítést kezdtek, ez az állomány kisebb telepekre szóródott szét az országban.

A 2010-es évek elején Európában összesen 4-500 000 pár fészkelt, hazánkban pedig 2500 pár költött. Ekkor a fészkelési időszakban a teljes magyarországi kormorán állomány a felnevelt fiókákkal (évi 7-8 000) és az itt tartózkodó ivaréretlen egyedekkel együtt (évente 2 500- 3 000) körülbelül 16000 példány lehetett. A fészkelőállomány mérete országosan lassú csökkenő tendenciát mutat, ami elsősorban a táplálkozóterületeken végzett intenzív gyérítés következménye.

A Balaton tágabb környékén 3 fészkelőhely ismert (Kis-Balaton, Nagy-Berek, várpalotai tavak), ezeken a 2020-ban végzett felmérés alapján összesen 606 pár költött, míg 10 évvel ezelőtt ugyanitt 900 pár körüli volt a költőállomány.

A hazánkban fészkelő egyedek nagy része vonuló, a téli időszakot nem hazánkban tölti.

Telelés:

Országos telelőállományról nincsenek felmérésen alapuló friss adatok. A legutóbbi országos számolás az európai felméréssel összehangolva 2013 januárjában volt, amikor 12 000 telelő példányt számoltak. Ekkor azonban a legtöbb táplálkozóterület fagyott állapotban volt, így ez a szám feltehetőleg nem reprezentatív. Becslések szerint a téli időszakra egy átlagos évben körülbelül 25 000 madár érkezik északról. A Soproni Egyetem által szervezett téli vízimadár számolások alapján a telelő kormoránok száma országos szinten kis mértékben folyamatosan csökken.

A balatoni rendszeres vízimadár számolások adatai alapján a telelő kormoránok száma évről évre kis mértékben változik, de itt az utóbbi évtizedben egyértelműen nem figyelhető meg sem növekvő, sem csökkenő trend. A Balatonon és tágabb környezetében (Kis-Balaton, valamint a Balaton környéki halastavak, berkek) telelő egyedek száma átlagosan 2 000 alatt marad. Az egyre gyakoribb enyhe teleken azonban nagyobb mennyiségű madár maradhat a Balatonnál, ugyanakkor a kiugróbb adatok sem érik el az 5 000-es példányszámot. Három, változó mértékben használt éjszakázóhelyük ismert a Balatonon (Alsóörs, Tihany, Vonyarcvashegy) és további néhány a közvetlen környéken (Kis-Balaton, Nagy-Berek, Őszödi-Berek). Az aktuális időjárási helyzetnek megfelelően jelentős számú egyed válthat az éjszakázóhelyek között, így az adott időszakban megfigyelt legnagyobb számok összeadásával jelenlétük a valósnál nagyobb mértékűnek tűnhet.

A klímaváltozás miatt Európában a fészkelésre alkalmas terület határa egyre tolódik Észak felé, ezért az európai állomány növekedése várható.
 

Halfogyasztás:

Szakirodalmi adatok alapján a kárókatonák átlagos napi halfogyasztása 500g körül van, a fészkelési időszakban ennél többnyire magasabb, a vonuló és telelő madaraké jellemzően alacsonyabb. A hazánkban előforduló sinensis alfaj egyedei jelentősen kisebb testméretükből adódóan kevesebbet fogyasztanak a fajra jellemző átlagnál.

Az ennél magasabb számok az egyedi, időszakos és élőhelyi változatosság, valamint a mérések módszertani különbsége miatt jelennek meg. Például, bár egy óceánparti kolóniában egy fiókanevelő hím esetén a fogyasztás akár napi 800g is lehet, ugyanakkor, ugyanott egy tojó 600g alatt fogyaszt, a telelő példányok esetében viszont sok esetben a napi fogyasztás 300g alatti. Ezen, átlagtól jelentősen eltérő számok használata a kárókatona egy-egy időszakra és helyre vonatkozó halfogyasztásának számításában erősen torzíthatja a becsléseket.

A fenti, halfogyasztásra vonatkozó adatok 20 tanulmány áttekintéséből nyert 30 vizsgálat eredményén alapulnak; a vizsgálatok között vannak, amelyek egyszerre többféle módszert alkalmaznak. Található benne édesvízből és tengerből táplálkozó populációra vonatkozó adat, szaporodási időszakban és teleléskor végzett vizsgálat egyaránt.
 

Gyérítés:

A gyérítés költési időn kívül nem engedélyköteles tevékenység haltermelő gazdaságokban, kivéve, ha az madárvédelmi irányelv alapján kijelölt Natura 2000 területen, illetve ha védett területen található. 

Évente országosan hivatalosan 7 – 10 000 példányt lőnek ki. A Balatontól délre található halastavakon 1 000 – 2 000 példány közötti éves szinten a gyérítés. A gyérítés jelenlegi mértéke mellett a növekvő európai kormoránállomány ellenére hazánkban mind a telelő, mind a fészkelő állomány nagysága csökken.

Halgazdaságok területén riasztásuk, gyérítésük gazdasági okokból indokolt lehet, ugyanakkor olyan gazdaságokban, amelyek a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken működnek nem kívánatos, sőt, az ott érvényes finanszírozási elvekkel is ellentétes. Költési időben a jelenleg csökkenő állományméretek miatt indokolatlan a gyérítés növelése. Jelenleg hazánkban semmilyen vizsgálat nem támasztja alá természetes vizekben a kárókatonák jelenlétéhez köthető halállomány változást, így a kárókatonák riasztása, gyérítése természetes vizeinkhez kapcsolódó élőhelyeken ökológiailag indokolatlan.