A víz a-klorofill koncentrációja a leggyakrabban használt mérőszám a vízben lebegő mikroszkópikus algák (fitoplankton) mennyiségének jellemzésére. 2021 nyarán élesen elkülönült egymástól a tó nyugati része (Keszthelyi- és Szigligeti-medence), amely növényi tápelemekben gazdagabb, és a tisztább vizű Siófoki-medence, mivel Keszthelynél az algák mennyisége sokszorosa volt a siófoki térségben mértnek (1. ábra). A nyugati tórészen az algák mennyisége a szezon során kétszer is megközelítette az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által a fürdővízre ajánlott felső határértéket (75 µg/L a-klorofill cianobaktérium dominancia esetén). Szerencsére ezek a magas értékek csak pár napig voltak mérhetők, ezt követően az algák mennyisége nagymértékben csökkent az érkező viharos időjárás következtében.
Az algaközösség összetételét tekintve nyár elején a páncélos ostorosokhoz tartozó fecskemoszatok (Ceratium furcoides és Ceratium hirundinella) domináltak, majd a légköri nitrogén kötésére képes cianobaktériumok váltak uralkodóvá (2. ábra). Ez utóbbi közösségen belül először a 2019-es tömegprodukciót is okozó Aphanizomenon flosaquae szaporodott el július végén, amikor az első nyári csúcsot figyeltük meg, ekkor az algabiomassza mintegy 40%-át alkotta. E faj intenzív szaporodásának a viharos időjárás vetett véget, és ezzel egyidejűleg egy másik fonalas cianobaktérium a Raphidiopsis raciborskii jelent meg a közösségben, majd hamar vezető szerepre tett szert. Ez az alga az 1990-es évek közepéig első számú közellenségnek számított a Balatonban, mivel súlyos tömegprodukciókat okozott.
A R. raciborskii idei domináns megjelenése ugyanakkor egy újabb figyelmet érdemlő változás, ugyanis az elmúlt évtizedben biomasszája jelentős mértékben lecsökkent (3. ábra). A 2019-es algavirágzás során egyáltalán nem volt jelen a vízben és a következő évben is csak igen alacsony biomassza értékkel képviseltette magát (3. ábra).
A nyár során még egy említésre érdemes algológiai esemény történt, július elején, amikor a vízben lebegő algák mennyisége még alacsony volt, megjelentek olyan fonalas cianobaktériumok (Dolichospermum flosaquae és Aphanizomenon flosaquae), amelyek képesek a víz felső pár mm-es régiójában tömörülni. A Keszthelyi- és a Szigligeti-medence területén a partközelben a strandokon is megfigyelhető volt ez a felülúszó algatömeg. A szél keltette áramlások hatására a jelenség gyorsan eltűnt, azonban más tóterületeken újra kialakulhatott. Ezen eredmények alapján prognosztizálható, hogy a fonalas kékalgák megjelenésére a tó nyugati területein a jövőben is számítani kell.
A Keszthelyi-medencében az a-klorofill koncentráció hosszútávú változása (4. ábra) azt mutatja, hogy az 1980-as és 1990-es években az a-klorofill koncentráció rendszeresen és jelentősen meghaladta a fürdővízben még megengedhető algamennyiség felső határát. Ezután a vízminőségvédelmi nagyberuházásoknak köszönhetően az algák mennyisége nagymértékben csökkent, és egészen 2019-ig jelentősen nem változott. 2019 nyarán azonban a tó nyugati területein váratlanul alga tömegprodukció alakult ki (a BLKI által mért maximum érték 100 µg/L körül volt, de a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársai több, mint 300 µg/L-es értéket is detektáltak), amely 2020-ban nem ismétlődött meg. 2021 nyarán sem volt a 2019-eshez hasonló alga tömegprodukció, de az algák mennyisége nyár végén több ízben is jelentős növekedésnek indult, amely arra figyelmeztet, hogy az algák tömeges megjelenése a tó nyugati területein bármelyik évben újra előfordulhat. Éppen ezért fontos a változások folyamatos nyomon követése. Emellett elengedhetetlen az ok-okozati összefüggések feltárása, ehhez azonban lényegesen nagyobb kutatási kapacitás szükséges.
Somogyi Boglárka és Vörös Lajos összefoglalója