Bíró Péterre intézetünk korábbi igazgatójára emlékeztünk pénteki előadóülésünkön, melyet a járványhelyzet miatt végül online tartottunk.
Az ülés több előadója is hivatkozott munkásságára, Nagy Sándor Alex személyes történeteket is felelevenített.
Bíró Péter 1943. május 8-án született Újfehértón. 1967-ben a Woynárovich Elek vezette hidrobiológus képzés keretében szerzett biológus–hidrobiológusi diplomát. Friss diplomásként került az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetébe, ahol 53 éven át a balatoni halállomány táplálkozásbiológiáját és populációdinamikáját kutatta. Behatóan elemezte a Balatonban élő szervezetek táplálkozási kapcsolatait, és nyomon követte a tó élővilágának hosszú távú változásait is. 1971-ben doktorált a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 1977-ben lett a biológiai tudományok kandidátusa, majd 1992-ban a biológiai tudományok doktora. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2007-től rendes tagja. 1982-től a kutatóintézet hidrobiológiai osztályának vezetője. A nyolcvanas években az intézet helyettes igazgatója, majd 2004 és 2012 között az igazgatója volt. Fokozott figyelmet fordított a fiatalok kutatásba való bevonására. Igazgatósága alatt a kutatói létszám, főleg fiatalok felvételével, jelentősen gyarapodott. A tihanyi kutatói pozíciója mellett több magyarországi egyetem (Pannon Egyetem, Szent István Egyetem, Debreceni Egyetem) vendégelőadójaként tartott hidro- és halbiológiai tárgyú órákat. Halbiológiából írt jegyzeteit több biológusgeneráció is forgatta, és forgatja ma is. 2001-ben avatták címzetes egyetemi magántanárrá. Kutatói és oktatói tevékenysége mellett kiemelendő közéleti és tudományszervező tevékenysége is. 1990-ben a Magyar Limnológiai Társaság elnökévé választották. E tisztségében és kutatóként is messzemenően támogatta a Magyar Haltani Társaság megalakulását, melynek 2005-ben az egyik alapítója volt. Számos nemzetközi társaság tagja, az Európai Ichthyológus Unió (SEI) titkára, a 2013 augusztusában Budapesten megrendezett 32. SIL konferencia elnöke, 2009 és 2014 között pedig a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnöke. A 90-es évektől kezdve a honi hidrobiológus közösség egyik legfontosabb, nagy múltú találkozójának, a tihanyi hidrobiológus napoknak a szervező elnöke volt. Tudományos és közéleti munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták: Akadémiai Díj (1987), Széchenyi professzori ösztöndíj (1998), Pro Aqua Emlékérem (1999), Schafarzik-emlékérem (2002), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2014).
