A lebegő mikroszkópikus algák (fitoplankton) mennyiségének általánosan elterjedt mérőszáma a víz a-klorofill koncentrációja alapján nemcsak nyáron, hanem télen is élesen elkülönül egymástól a növényi tápelemekben gazdagabb Keszthelyi- és a tisztább vizű Siófoki-medence. Keszthelynél január és február hónapban az algák mennyisége sokszorosa a siófoki térségben mértnek. Fontos megjegyezni, hogy a keszthelyi magasabb értékek sem kifogásolhatók vízminőségi szempontból (1. ábra).
A vizsgált időszakban a víz hőmérséklete január és február hóban nagyon alacsony, fagyponthoz közeli volt, de a tó ezen a télen sem fagyott be. A hőmérséklet tavasszal csak lassan emelkedett, április közepén érte el a 10 Celsius fokot (2. ábra).
A víz felmelegedését nem követte a fitoplankton biomassza változása, ami nem tekinthető anomáliának, hiszen a két változó között nincs közvetlen ok-okozati kapcsolat. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben alkalmazott csúcstechnológiát jelentő fluoreszcens mikroszkópi eljárásokkal detektálni tudjuk a rutinszerűen nem vizsgált és a normál fénymikroszkóppal észrevehetetlen, mindössze néhány mikrométer átmérőjű cianobaktériumokat (kékalgákat), és az eukarióta parányokat (3. ábra).
Az év elején elkezdett vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a hőmérséklet és a fényviszonyok változása közvetlenül nem a biomasszával, hanem a mikroszkópikus algaegyüttesek összetételével áll kapcsolatban. Ezt az összefüggést jól szemléltetik a Keszthelyi-medence történései. Januárban és februárban a fagypont közeli vízhőmérsékleten a fitoplankton tömegének több mint a felét alkották az 5 mikrométernél kisebb eukarióta algák, amelyek a hőmérséklet emelkedésével visszaszorultak, és lassan átadták helyüket a parányi kékalgáknak, amelyek részesedése május közepére elérte a 30%-ot (4. ábra). Sem a téli időszak kicsiny eukarióta algái, sem a tavaszi-nyári parányi un. pikocianobaktériumok faji szintű meghatározása mikroszkópi vizsgálattal nem lehetséges a kis méret és a morfológiai jegyek szűkössége miatt. Meghatározásuk csak molekuláris genetikai módszerekkel kivitelezhető. A januártól kezdve heti két alkalommal vett és mélyhűtve tárolt minták ez irányú vizsgálata jelenleg is zajlik. Ennek eredményei új adatokkal szolgálnak majd a balatoni élővilág diverzitásáról. Az előre jelezhető, hogy a későbbiek során a pikocianobaktériumok biomasszája nem követi automatikusan a hőmérséklet változását, mert azt a melegebb vízben erőteljesen korlátozza a zooplankton általi kifalás, valamint a tápelemekért folyó versengésben sikeresebb algafajok megjelenése.
Somogyi Boglárka és Vörös Lajos