Kecskerák és cifrarák a Balatonban

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Balaton Limnológiai Kutató Intézet, Hal- és konzervációökológiai kutatócsoportjának tagjaiként 2017-ben, több időpontban, halállomány-felmérés céljából varsákat helyeztünk ki a Balaton különböző élőhelyein. A mintázás során arra törekedtünk, hogy a tó egésze reprezentálva legyen a felmérésben, így Siófoktól egészen Keszthelyig kerültek ki varsák, mind a déli, mind pedig az északi parton. A halak gyűjtése mellett a halászeszköz hatékonynak bizonyult a tízlábú rákok megfogásában is. A fogott rákegyedeket két faj alkotta, az idegenhonos, észak-amerikai eredetű cifrarák és a hazánkban őshonos, védett kecskerák. A felmérés során felfigyeltünk egy érdekes mintázatra, mely szerint a cifrarák leginkább a tó keleti felében van jelen igen nagy egyedszámban, míg a kecskerák a Zánka-Balatonboglár keresztirányú tengelytől nyugatra fordul elő. Ettől keletre mindössze egy-egy kecskerákot sikerült gyűjteni Révfülöpnél és Balatonboglárnál, még 2017 tavaszán. A vizsgálatot 2021 tavaszán megismételtük és hasonló mintázatot figyeltünk meg. Korábban úgy gondoltuk, hogy a tó keleti feléből terjedő inváziós cifrarák fokozatosan fogja meghódítani a nyugati medencéket (akár kiszorítva a kecskerákot), és bár a faj mára jelentős állománnyal jelen is van ott, a kecskerák maradt a domináns faj a Balaton nyugati felén. Úgy tűnik tehát, hogy a tóban megfigyelhető egy „határvonal” a Zánka-Balatonboglár keresztirányú tengely közelében, melytől keletre a cifrarák, nyugatra pedig inkább a kecskerák fordul elő. A mintázat megértéséhez, valamint a védett kecskerák populációk állapotának nyomon követéséhez további terepi felméréseket és laboratóriumi kísérleteket is tervezünk. Örömteli eredmény, hogy 2021-ben a Balatonmáriafürdőn lévő vitorláskikötőben a felmérés során több mint 40 kecskerák egyed került elő 10 varsából, melyek közül számos petéket is hordozott. Ebből arra következtethetünk, hogy a Nyugati-övcsatornában és a Balaton ezen részén stabil állománya él a fajnak. Emellett Szigliget és Keszthely környékén is több kecskerák egyedet sikerült fogni. A kecskerák populációk megerősödése a Balatonban az angolnaállomány csökkenésével párhuzamosan kezdődött, az angolna ugyanis hatékony ragadozója a rákoknak. A cifrarák tóban való megjelenésével és terjeszkedésével azonban újabb veszély fenyegetheti őshonos rákfajunkat a közvetlen versengés révén. Weiperth Andrásnak (MATE) ezúton is köszönjük a kutatáshoz kapcsolódó hasznos információkat.

Csatolt dokumentum: