Sajtómegjelenések
Semmivel sincs rosszabb helyzetben a Balaton a mikroműanyag-szennyezés terén, mint bármelyik másik európai édesvizű tó, mondta a Qubitnek Svigruha Réka, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, aki kollégáival a Science of The Total Environment folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban először tárta fel a tó mikroműanyag-szennyeződésének mértékét és annak egy ökotoxikológiában gyakran használt modellállatra, a nagy vízibolhára gyakorolt élettani hatásait.
Az, hogy a nagy nyári zenei fesztiválok idején megnő az adott területre eső kábítószer-használat mértéke, talán nem okoz különösebb meglepetést. Az ebből fakadó rendőrségi ügyeken vagy a látogatók élménybeszámolóin túl azonban kevés szó esik az illegális drogok környezeti hatásáról.
Mindig is éltek kagylók a Balatonban, de Balatonszemes egyik strandjánál már nehéz úgy fürödni, hogy ne okozzanak kisebb horzsolásokat, vágásokat. Bizonyos szakaszokon összefüggő kagylómezőkön lehet sétálni a közel 30 fokos tóban, inkább az a ritkább, ha sima iszapra léphetünk.
Kékalga-burjánzás keltett aggodalmat a Balaton partján, de pánikra semmi ok, az időjárás most még rendezte a helyzetet. A kékalga túlzott elszaporodása nemcsak a fürdőzés élményét teszi tönkre, de bizonyos szint felett az egészségre is káros lehet, és a rossz hír: nem tudjuk, miként változik majd a helyzet az idei szezonban.
Az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) kutatói a Pannon Egyetem Fenntartható Megoldások Kutatócsoportjával, az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) Genetikai Intézetével és a toruni (Lengyelország) Kopernikusz Egyetem munkatársaival együttműködve a Balatonban jelen lévő átmeneti fémek és félfémek forgalmát vizsgálták. Ennek során megállapították, hogy a tóban tömegesen előforduló invazív Dreissena kagylófajok – kvagga- és vándorkagyló – évszakos aktivitásuknak megfelelően meghatározó szerepet játszanak mind a természetes geokémiai háttér, mind az emberi tevékenység következtében megjelenő elemek mozgásában és raktározásában. A kutatás eredményeit bemutató tanulmány a Biogeochemistry szaklapban jelent meg.
Az Innotéka magazin decemberi számában Intézetünk Adaptációs Neuroetológiai Kutatócsoportjáról lehet olvasni. A NAP 2.0 programban a Balatonból kimutatható emberi eredetű gyógyszermaradványok (pl. fogamzásgátlók, pszichoaktív hatóanyagok) gerinctelen vízi modellszervezetekre gyakorolt idegélettani hatásaival foglalkoztak.
Sokat hallunk a klímaváltozásról, a globális felmelegedésről. Sokszor talán még térben és időben is távolinak tűnik ez a probléma - de bizony igencsak közeli. A Balatonnál is komoly hatása lehet: hogy mi minden, azt vizsgálják most a kutatók.
Vizeink védelme csak úgy lehetséges, ha alaposan ismerjük a bennük élő közösségeket, az adott ökoszisztéma állapotát, hamar kiszúrjuk például az idegenhonos fajokat. Az élővizekből származó DNS-töredékek mindent elmondanak az adott víztest lakóiról. A klímaváltozás, a természetpusztítás és más emberi tevékenységek hatására recseg-ropog bolygónk ökoszisztémája. A Kárpát-medencére fokozottan igaz, hogy a vizes élőhelyek vannak a legnagyobb veszélyben: kiszáradás, idegenhonos fajok térhódítása, kiszámíthatatlan csapadékviszonyok, őshonos fajok eltűnése, hosszan sorolhatnánk a káros tényezőket.
Invazív kagylófajok területfoglaló harca a Balaltonon. A nyugat-európai területekre a kvagga kagyló 2008-ban egy óceánjáró hajón érkezett valószínűleg Hollandiába, és onnan feltehetően egy másik hajó fenékdeszkáján a Majna-Rajna-Duna útvonalon jöhetett be a Balatonba. Megjelenését követően három év alatt szinte teljesen kiszorította a szintén invazív vándorkagylót. A vándorkagyló 1932-ben érkezett a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger vidékéről. Ezt egy dunai uszály hozta be a Sió-csatornán keresztül.
Az ELKH BLKI Nemzeti Agykutatói Program (NAP) által támogatott kutatócsoportja most olyan új géneket azonosított a balatoni vízgyűjtőn is élő nagy mocsári csigákban, melyek a gerincesek, így az ember öregedésében is kulcsszerepet játszanak – olvasható az intézet és a fenntartó, ELKH közleményében egyaránt. Az eredményeket a kutatók a rangos The Journals of Gerontology folyóiratban publikálták. A kutatások alapvetően két dologra fokuszáltak: az öregedéssel kapcsolatos neurofiziológiai folyamatokat kialakító mechanizmusok pontosabb megismerésére, valamint a lehetséges terápiás beavatkozások kifejlesztésére, gyógyszer támadáspontok azonosítására.
Az elvégzett vizsgálatok modellállatáról, a kapott eredményekről és azok jelentőségéről számolt be Fodor István doktorandusz hallgató és Dr. Pirger Zsolt kutatócsoport-vezető Náray-Szabó Gábor akadémikussal folytatott beszélgetésében. A beszélgetés az alábbi linkre kattintva hallgatható vissza.