Rólunk

Erős Tibor

Tisztelt Látogató!

Köszöntjük a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet honlapján. A tihanyi székhelyű intézet az ország legnagyobb múltú biológiai kutatóintézete. Fő feladata az édesvizek környezettani kutatása. Hangsúlyosan vizsgáljuk a Balaton és vízgyűjtőjének élővilágát, annak tér és időbeni változásait, életfolyamatait, anyagforgalmi sajátosságait és az ezekre hatással lévő környezeti tényezőket és emberi hatásokat. Az intézet a vízi élőhelyek, a biológiai sokféleség és a vízminőség védelmével kapcsolatos hatályos nemzetközi egyezményekkel összefüggő alap- és alkalmazott kutatásokat is végez, különös tekintettel az Európai Unió Víz Keretirányelve végrehajtásának szakmai hátterére és az ökológiai állapotot értékelő rendszerek fejlesztésére. Aktívan részt veszünk a felsőoktatásban és a szakmai utánpótlás nevelésében. Kutatásaink révén segítjük az édesvízi és a vizes élőhelyek védelmét, élőviláguk megőrzését, támogatva a fenntartható fejlődés megvalósulását a Kárpát-medencében.

Erős Tibor igazgató

Történetünk

A Balaton összehangolt természettudományos tanulmányozását a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága indította el 1891-ben. Az ezt követő 29 év során a szaktudósok részletesen leírták a tó geológiai történetét, alapvető fizikai, kémiai és biológiai jellegzetességeit, feltárták a Balaton-környék régészeti múltját és korabeli társadalmi állapotát. Az eredmények A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei című könyvsorozat 32 kötetében jelentek meg magyarul és németül Lóczy Lajos szerkesztésében. Az impozáns sorozat olyan nagy hatással volt az akkori magyar kultúrpolitikára, hogy 1926-ban Bethlen István miniszterelnök támogatásával Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter megalapította az első Magyar Biológiai Kutatóintézetet Tihanyban.

A Lóczy-féle mű világsikere Klebelsberg számára kézenfekvővé tette, hogy az intézetet a Balaton partján kell felépíteni, hogy „a vízi életet a maga pezsgő elevenségében a helyszínen lehessen tanulmányozni”. Így lett a Balaton vízminőség-védelmét és halgazdálkodását szolgáló kutatások fellegvára 1927-es megnyitása óta az Ökológiai Központ (ÖK) Balatoni Limnológiai Intézete (korábban: Magyar Biológiai Kutatóintézet, MTA Biológiai Kutatóintézet, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet). A Kotsis Iván által neoreneszánsz stílusban tervezett impozáns épületegyüttes és kéthektáros parkja közvetlenül az apátsági hegy lábánál ma már műemléki védelmet élvez.

Az intézet laboratóriumait az Anton Dohrn által 1873-ban létrehozott Nápolyi Zoológiai Állomás mintájára rendezték be, amelyhez jelentős anyagi támogatást nyújtott a magyar állam mellett a Kaiser-Wilhelm-Gesellschaft Berlin-Dahlem és a Rockefeller Alapítvány is. A laboratóriumokat a gáz, vákuum, sűrített levegő és ivóvíz mellett Balaton-vízzel és tengervízzel is ellátták. A Balaton-vizet a tóból pumpálták fel a főépület tetején kialakított hatalmas tartályokba, a tengervizet pedig a Fekete-tengerből uszályon hozták a Dunán és a Sió-csatornán keresztül, és ugyancsak a tetőtérben elhelyezett tartályokban tárolták. Az intézet saját parttal, kikötővel, gyűjtőhajóval, csónakházzal, akváriumszobával és a nagyközönség számára balatoni akváriummal rendelkezett. A főépület mellett lakóépületek és teljes ellátásra berendezett kurzusház is épült, amely ma összkomfortos vendégházként működik.

Az intézet kezdetben az Országos Magyar Gyűjteményegyetem szervezetéhez tartozott, szoros kapcsolatban állt a Nemzeti Múzeummal, és 1952-ben került át a Magyar Tudományos Akadémiához – 2012-ig önálló tudományos kutatóintézetként, majd az Ökológiai Kutatóintézet tagintézeteként. Az intézetben kezdetben két osztály működött – az egyik a Balaton kutatására, a másik általános élettani tanulmányokra.

Az intézet 1945 előtt egészen kis létszámú „állandó személyzettel”, 6–11 tisztviselővel és 4–5 altiszttel működött, ugyanakkor nagyszámú vendégkutatónak biztosított kutatási lehetőséget úgy más hazai, mint számos külföldi kutatóhelyről. A laboratóriumok igen jól felszereltek voltak, így az egész világról vonzották a vendégkutatókat. 1930–1942 között olyan világhírű tudósok is dolgoztak a tihanyi falak között, mint Otto Loewi és Szent-Györgyi Albert. A vendégkutatók és egyetemi gyakornokok fogadása azóta is jellemzője az intézetnek.

A Balaton kutatása mellett a fiziológiai kutatások az idegi vezérlés élettanára irányultak (rákokon, kagylókon, csigákon, ebihalakon és fehér patkányon). Az 1930-as években jeletős örökléstani kutatómunka is zajlott Tihanyban a Drosophilán.

A II. világháború végnapjaiban az intézet a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá került, így teljes felszerelésével együtt megmenekült a háború pusztításától. 1945 és 1962 között az intézet profilja bakteriológiai, kórélettani és farmakológiai kutatásokkal bővült. Ebben az időszakban dolgozták ki a ponty (Cyprinus carpio) mesterséges szaporításának azóta világszerte alkalmazott módszerét, és ugyanebben az időszakban szabadalmazták a nagyüzemi algatermelését is.

1962-től az intézetben erős összehasonlító neurobiológiai kutatási vonal formálódott az elektrofiziológia, a biokémia és a szövettan példás együttműködésével, és a Balaton-kutatás időszakosan háttérbe szorult. Az 1965-ös és különösen az 1975-ös tömeges balatoni halpusztulás, a nádpusztulás és legfőképpen a Balaton vízminőségének drámai romlása miatt az 1970-es évektől kormányprogramok sora indult a Balaton megmentésére. Mindez arra késztette a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy újra a hidrobiológiát tegye a tihanyi intézet fő profiljává, és ennek hangsúlyozása érdekében 1982-től az intézet nevét is az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetére változtatták. Az intézet kutatói alapozták meg a Balaton eutrofizációja visszafordításának tudományos alapját. Feltárták a nád- és halpusztulások okait, valamint az inváziós fajok betelepülésének és terjedésének dinamikáját, az ellenük való védekezés lehetséges változatait. A kutatók megállapították a tömeges kékalga-produkciók okait, és a terepi megfigyelések, a laboratóriumi kísérletezés és a modellezés hármas egységében kidolgozták a kormányintézkedések tudományos alapjait, valamint rendszeressé tették a balatoni ökológiai monitoringot.

2012. január 1-től a tihanyi intézet, Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet néven, az ökológiai központ székhelyeként és egyben részeként működik tovább immár intézményes együttműködésben a Duna, a Tisza és a szárazföldi ökológiai folyamatok kutatásával. Az intézet limnológusai jelentős szakértői feladatokat látnak el az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek vízi környezetvédelmi tevékenységében is.

Az intézet, illetve az Ökológiai Kutatóközpont, az MTA intézethálózatának többi tagjához hasonlóan, 2019. augusztus 1-től átkerült az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat irányítása alá.

2021. április 1-től a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet ismét önálló jogi személyként működik, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat-, 2023 szeptemberétől a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat tagjaként.

Látogatók fogadása

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet fontosnak tartja, hogy az intézetben folyó kutatások eredményeit a közvélemény számára is bemutassa, hogy az érdeklődők hiteles forrásból tájékozódhassanak a Balaton élővilágával és vízminőségével kapcsolatos kérdésekben.

Intézetünk munkatársai tudományos ismeretterjesztő előadás vagy gyakorlati bemutatók keretében nyújtanak betekintést az Intézetben folyó kutatásainkba. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet bemutató elődás mellett, több tudományos témakörből is választhatnak a csoportok:

  1. Balaton partiöv halai
  2. Balaton vízminősége és alga-világa
  3. Balatonban és vízgyűjtőjén kimutatható antropogén szennyezések és azok komplex élettani és toxikológiai hatásvizsgálata vízi gerinctelen és alacsonyabb rendű gerinces szervezetekben
  4. Vízi makrogerinctelenek a Balatonban
  5. Mezokozmosz kísérleti rendszer

A látogatás feltételei:

Egy csoport létszáma 10-35 fő lehet, egy látogatás időtartama kb. 60 perc. A megkeresést, illetve a konkrét lehetőségek egyeztetését a sajto@blki.hu címen kérjük jelezni, a csoport szervezőjének nevével és telefon adataival.

Egy előadás vagy bemutató díja: 40.000 forint + ÁFA

Szeretettel várjuk az Önök csoportját is, a részletekért vegye fel velünk a kapcsolatot!

Kollégáink előre egyeztetett időpontban és helyszínen külső helyszíneken is vállalnak előadásokat, a részletekről email-ben adunk tájékoztatást.

Email: sajto@blki.hu

Tel: +36 305015903

 

A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Sajtómegjelenések

Az Adaptációs Neuro­etológiai Kutató­csoport az Innotéka magazinban

Innotéka

Az Innotéka magazin decemberi számában Intézetünk Adaptációs Neuro­etológiai Kutató­csoportjáról lehet olvasni. A NAP 2.0 programban a Balatonból kimutatható emberi eredetű gyógy­szer­maradványok (pl. fogamzás­gátlók, pszicho­aktív ható­­anya­­gok) gerinctelen vízi modell­szervezetekre gyakorolt ideg­élet­tani hatásaival foglalkoztak.

Algák mutatják a jövőt

likebalaton.hu

Sokat hallunk a klímaváltozásról, a globális felmelegedésről. Sokszor talán még térben és időben is távolinak tűnik ez a probléma - de bizony igencsak közeli. A Balatonnál is komoly hatása lehet: hogy mi minden, azt vizsgálják most a kutatók.

DNS-t szűrnek a magyar vizekből

24.hu

Vizeink védelme csak úgy lehetséges, ha alaposan ismerjük a bennük élő közösségeket, az adott ökoszisztéma állapotát, hamar kiszúrjuk például az idegenhonos fajokat. Az élővizekből származó DNS-töredékek mindent elmondanak az adott víztest lakóiról. A klímaváltozás, a természetpusztítás és más emberi tevékenységek hatására recseg-ropog bolygónk ökoszisztémája. A Kárpát-medencére fokozottan igaz, hogy a vizes élőhelyek vannak a legnagyobb veszélyben: kiszáradás, idegenhonos fajok térhódítása, kiszámíthatatlan csapadékviszonyok, őshonos fajok eltűnése, hosszan sorolhatnánk a káros tényezőket.

Élet-halál harcot vívnak a kagylók a Balatonban

likebalaton.hu

Invazív kagylófajok területfoglaló harca a Balaltonon. A nyugat-európai területekre a kvagga kagyló 2008-ban egy óceánjáró hajón érkezett valószínűleg Hollandiába, és onnan feltehetően egy másik hajó fenékdeszkáján a Majna-Rajna-Duna útvonalon jöhetett be a Balatonba. Megjelenését követően három év alatt szinte teljesen kiszorította a szintén invazív vándorkagylót. A vándorkagyló 1932-ben érkezett a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger vidékéről. Ezt egy dunai uszály hozta be a Sió-csatornán keresztül.

A tihanyi BLKI kutatói a nagy mocsári csigákban keresik a megoldást az öregedés lassítására

Kossuth Rádió

Az ELKH BLKI Nemzeti Agykutatói Program (NAP) által támogatott kutatócsoportja most olyan új géneket azonosított a balatoni vízgyűjtőn is élő nagy mocsári csigákban, melyek a gerincesek, így az ember öregedésében is kulcsszerepet játszanak – olvasható az intézet és a fenntartó, ELKH közleményében egyaránt. Az eredményeket a kutatók a rangos The Journals of Gerontology folyóiratban publikálták. A kutatások alapvetően két dologra fokuszáltak: az öregedéssel kapcsolatos neurofiziológiai folyamatokat kialakító mechanizmusok pontosabb megismerésére, valamint a lehetséges terápiás beavatkozások kifejlesztésére, gyógyszer támadáspontok azonosítására.

Az elvégzett vizsgálatok modellállatáról, a kapott eredményekről és azok jelentőségéről számolt be Fodor István doktorandusz hallgató és Dr. Pirger Zsolt kutatócsoport-vezető Náray-Szabó Gábor akadémikussal folytatott beszélgetésében. A beszélgetés az alábbi linkre kattintva hallgatható vissza.