Dévérívás a kövezésen

Specziár András tudományos tanácsadó összefoglalója: Az elmúlt napokban a Balaton partján sétálók részesei lehettek a Balaton egyik természeti látványosságának, a „keszegívás” első felvonásának. A dévérkeszeg a Balaton legtömegesebb halfaja, amely ívása a partmenti kövek moszat bevonatára és a nádasokban zajlik tavasszal, 12-14 fok vízhőmérséklettől. A kövezések mentén először a hím egyedek jelennek meg, amelyek a kövek közötti apró öblöket foglalják el és őrzik, várva a később felbukkanó nőstényeket. Amint egy-egy nőstény beúszik ezekre a territóriumokra, megtörténik az ívás, amely intenzív „kergetőzéssel” és gyakran jelentős locsogással is társul. Ha igazán nagy tömegben ívnak a halak, a territoriális viselkedés értelmét veszti, ilyenkor csapatos ívás történik. A Balatonban a dévérkeszeg ívása rendszerint április második felében kezdődik, majd 7-14 napos időközönként megismétlődve, szórványosan akár július legelejéig is eltarthat. Az ívások intenzitása mindeközben fokozatosan csökken és egyre inkább csak az éjszakai időszakra korlátozódik. Érdekesség, hogy a legtöbb élőhelyen a Balatonitól eltérően évente egy alkalommal, szinkronizáltan szaporodik. Fontos tudnunk, hogy habár az ívás a kövezések mentén a leglátványosabb, hiszen rendszerint csak ezek a partszakaszok közelíthetők meg az emberek többsége számára, a halállomány utánpótlásában ezen területekre lerakott ikrának valójában bizonytalan a szerepe. A kövezésre lerakott ikrák túlélését ugyanis jelentősen rontja, hogy a kelési időszak (2-12 nap vízhőmérséklettő függően) alatt nagy eséllyel esnek áldozatul a hullámzás és az általa felkeveredett üledékszemcsék káros hatásainak. A dévérkeszeg szaporulat jelentősebb része így a nádasok védettebb környezetében szaporodó halak által lerakott ikráiból származik. A dévérkeszeg ivadéka a kelést követően hamar szétoszlik a tó nyíltvizén és élete nagy részét innentől a parttól távolabbi területeken éli, planktonikus rákokat és az üledékben élő árvaszúnyog lárvákat fogyasztva.

A dévérkeszeghez hasonlóan, a kövezéseken megfigyelhető még a tó legszámosabb halfajának, az apró termetű szélhajtó küsznek (sneci) az ívása is május-július folyamán. A ragadozó balin szintén részben a kövezések felső rétegeiben ívik, ám kisebb egyedszáma és a turista szezonon kívül eső ívási időszaka (rendszerint április első hete, éjszaka), csak ritkán vállik feltűnővé. Míg más halfajok ívása azért marad rejtve a többség számára, mert vagy mélyebb vízrétegekben zajlik vagy a járókelőktől jobban rejtett, növényes, nádas területeken történik.

Videó: Burányi Máté, Sági Ági