A Balatonba, az 1930-as években a vándorkagylóval együtt az elsők között behurcolt pontokáspi inváziós faj a tegzes bolharák (Chelicorophium curvispinum), mely a Dunából a Sió-csatornán keresztül került a tóba. A vándorkagylóval erős versengést mutat a kolonizálható felületekért és a táplálékért, mivel mindkettő szűrő szervezet és apró szemcséjű szerves anyaggal, algával táplálkozik.
1950-ben haltáplálékként a Dunából a tóba telepítették a pontuszi tanúrákot (Limnomysis benedeni) és ezzel egy időben véletlenül három bolharák faj (Dikerogammarus haemobaphes – pontuszi bolharák, Dikerogammarus villosus – kétpúpú bolharák és a Dikerogammarus bispinosus - kéttüskés bolharák) is bekerült a tóba, kiszorítva az addig őshonos tüskés bolharákot (Dikerogammarus roseli).
A Dél-Kelet-Ázsiában őshonos kínai kosárkagyló (Corbicula fluminea) az 1980-as években Észak-Amerikán át hajók potyautasaként jutott Európába, elsőként Portugáliában és Dél-Franciaországban jelent meg, majd hamarosan felbukkant a Rajnában és 1999-ben hazánkban, a Duna bajai szakaszán találták meg először. A kosárkagyló a korábban bemutatott kvagga kagylóval közel egy időben, 2009 táján jelent meg a Balatonban. Bár a part menti homokos részeken helyenként igen nagy egyedszámban is előfordulhat, esetenként akár a kövezésen is, de a tóban előfordulása egyelőre szigetszerű.
A folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis) Európa-szerte folyóvizekben és tengerpartokon viszonylag gyakorta előforduló invazív faj, mely drasztikusan lecsökkenti, sokszor teljesen kiszorítja az őshonos bödöncsigákat (T. danubialis, T. transversalis). A Fekete-tengerben és a Duna völgyében őshonos. A Balatonban 2013-2015-ben még csak sporadikusan fordult elő, majd 2018-tól tömegesen elszaporodott. Jelenlegi elterjedéséről itt olvashat. Igen intenzív szűrőszervezet. A tenyészidőszak április közepétől októberig tart. Petéjét kövekre, bödöncsigák, kagylók héjára rakja le, melyből a csigák kb. egy hónap múlva kelnek ki, majd átlagosan 2-3 évig élnek.
