Az emberi beavatkozások a tó életében a 19. század közepére egyre intenzívebbé váltak. A turizmus fellendülésével párhuzamosan a vasúthálózat kiépítésével, a Sió-zsilip megépítésével, az ingadozó vízszint stabilizálásával, a hullámverések elleni kövezések kialakításával, a parti létesítmények (mólók, hajó és csónak kikötők) kiépítésével párhuzamosan a természetes partszakaszok eltűnése elsősorban a parti övet és az ott élő állatvilágot érinti legjelentősebben. A beavatkozások lehetőséget teremtettek idegenhonos fajok bejutására és megtelepedésére.
