Gőtéknek a farkos kétéltűek rendjébe (Caudata) tartozó és inkább vízi életmódot folytató fajokat nevezzük. Magyarországon megtalálható gőtefajok az alpesi gőte (Mesotriton alpestris), a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a közönséges tarajos gőte (Triturus cristatus), az alpesi tarajos gőte (Triturus carnifex) és a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus). Ezen fajok közül a pettyes gőte és a dunai tarajosgőte fordul elő a Balaton körüli vizes élőhelyeken.
A pettyes gőte kistermetű, legfeljebb 10-11 cm hosszú. A sűrű növényzetű és halmentes vizeket szereti, erdőkben, réteken, sőt akár városi kertekben, parkokban is megtalálhatja életfeltételeit. A kifejlett gőték életük nagy részét szárazföldön töltik, éjszaka mozognak és táplálkoznak, napközben kövek, farönkök alatt rejtőzködnek. Szaporodási időszakban, amely már akár február végén-március elején elkezdődhet, elfoglalják a vizeket. A hímek színes nászruhát öltenek, így csalogatva oda a nőstényeket. A peték belső megtermékenyítésűek, melyek egyesével történő lerakása (akár 300 pete) áprilisban történik meg. A peték két hét alatt kelnek ki, majd a még külső kopoltyúval rendelkező lárvák nyár végére alakulnak át és hagyják el a vizet.
A dunai tarajosgőte nagytestű, akár 12-13 cm-re is megnőhet. Síkságok, nyílt területek lakója, megtalálhatók mocsarakban, tavakban, csatornákban és holtágakban is. Sokkal inkább vízhez kötődő faj, mint a pettyes gőte. A telelőhelyekről március elejétől kezdik meg a vizekbe való vándorlást, ahol akár 6 hónapig is maradnak. Egy nőstény kb. 200 petét rak le, az átalakult lárvák nyár végén, ősz elején hagyják el a vizet. Vízirovarokkal, szúnyoglárvákkal, kisrákokkal, ebihalakkal táplálkoznak. A szárazföldön bogarakat, legyeket és hártyásszárnyúakat zsákmányolnak.
Magyarországon mindkét faj – mint minden hüllő és kétéltű – védett, természetvédelmi értékük 10 000 (pettyes gőte) és 50 000 (dunai tarajosgőte) Ft.