Hosszú távú monitoring vizsgálat eredményei a Balatonon

A Balaton nyílt vízi üledékében három faj gyakori a Tanypus punctipennis, a Procladius choreus és a Chironomus balatonicus (1. ábra). Az első két faj főként kovaalgákat, növényi törmeléket és kisebb mértékben apró állatokat fogyaszt és kisebb planktonikus algatermelés esetén domináns – jellemzően a Siófoki- és Szemesi-medence állományalkotó fajai. A Ch. balatonicus kifejezetten alga és növényi törmelékfogyasztó, nagyobb testű faj, amely magasabb planktonikus algatermelés alatt és után szaporodik el nagyobb tömegben – jellemzően a Szigligeti- és Keszthelyi-medencében domináns biomassza tekintetében. A nyíltvíz állandó, de kisebb egyedszámú fajai még a Cryptochironomus defectus, a Microchironomus tener és a keményebb aljzatú részeken a Cladotanytarsus mancus gr. A parthoz közelítve jelentősen megnő a fajok száma (>50), de e területekre a rendszeres monitoring vizsgálatok nem terjednek ki.
 
A hosszú távú folyamatokat tekintve, az üledéklakó árvaszúnyog lárvák biomasszája az 1970-80-as években jelentősen megnövekedett, a magas elsődleges termeléssel összefüggésben. Ekkor nem csak a tó nyugati, hanem középső és keleti részein is rendszeres volt a Ch. balatonicus tömeges előfordulása és rajzása. Az 1990-es évek elején kezdett csökkenni a lárvák mennyisége, elsősorban a tó középső és keleti területein. 1996 óta többé-kevésbé stabil a nyíltvízi lárvaállomány mérete és összetétele, kivéve a tó középső területeit (Szemesi-medence), ahol a 2010-es évek elején átmenetileg ismét felszaporodott a Ch. balatonicus – amely akkoriban tömeges rajzásokat is okozott.

1. ábra. Az üledéklakó árvaszúnyog lárva biomassza évenkénti alakulása a Balaton nyíltvízi területein (2003-2009 és 2013-2020 időszakban szüneteltek a monitoring célú vizsgálatok).

hosszútávú_2022