Aktuális

Közérdekű kutatás

A Balaton vize

Míg a tengerek vize általában sötétkék, addig szép időben, szélcsendben a Balaton vize jellegzetes világos smaragdzöld. A víz színét a vízoszlopban a lebegő algáknak és ásványi anyag szemcséknek, valamint az oldott színes szerves anyagoknak köszönheti. Erős szélben a Balaton vize szürke színűre változik, mivel a sekély, fenékig felkeveredő tóban a fenékről parányi üledékszemcsék kerülnek a vízoszlopba, melyek szétszórják és elnyelik a vízbe hatoló fényt. A felszíni vizek, így a Balaton vizének fontos jellemzője az oldott ásványi anyagok mennyisége és összetétele, azaz „sóssága”. Mivel a Balaton édesvizű tó, ionösszetétele természetesen különbözik a tengerekétől, de sajátosnak számít más édesvizekhez képest is. A Balaton jellemzően Mg-Ca-HCOiondominanciát mutat, a víz kémhatása (oldatok savasságának és lúgosságának mértéke) enyhén lúgos, pH-ja 8,5 körüli. 

 

 

Algák és vízinövények

Az algák a bioszférában szinte mindenütt előfordulnak, az örök hó és jég felületén, hőforrásokban, sziklákon, sőt sziklák belsejében, talajban, növényeken is. Ennek ellenére legjellegzetesebb élőhelyük a víz (tenger- és édesvíz). Vízi környezetben szerepük meghatározó az ökoszisztémák anyag- és energiaforgalma szempontjából, csakúgy, mint a vízi növényeké, amelyek elsősorban a tó parti övében találhatók. A vízinövények között a felszín fölé emelkedő növények (nád, gyékény) és alámerült fajok (elsősorban hinarak) egyaránt megtalálhatók.

Mikroszkopikus algák a Balatonban
Mikroszkopikus algák a Balatonban
Myriophyllum spicatum (füzéres süllőhínár)
Myriophyllum spicatum (füzéres süllőhínár)

Gerinctelenek

A vízi gerinctelenek egy igen változatos élőlénycsoport, mely többek között magába foglalja a telepes szivacsokat (Porifera), csalánozókat (Cnidaria), a mohaállatokat (Bryozoa), különféle férgeket (pl., lapos férgek - Platyhelminthes, gyűrűsférgek - Annelida), puhatestűeket (Mollusca) és ízeltlábúakat (Arthropoda). Életterük alapján megkülönböztetett legfontosabb közösségeik a zooplankton, az üledékfauna és a bevonathoz kötődő szervezetek. A vízi gerinctelenek nagy fajszámuk révén környezeti feltételek igen széles skálájához képesek alkalmazkodni, ugyanakkor jól alkalmazhatóak a vízterek ökológiai állapotának felmérése, a vízminőségben bekövetkező változások és emberi hatások nyomon követére. Az ökoszisztémában betöltött szerepük szintén sokrétű. Amellett, hogy igen fontos táplálékszervezetekként szolgálnak, más-más funkciót töltenek be a táplálkozási szokásaiktól függően, de egyes fajok (pl. rákok), ökoszisztéma-mérnökökként az élőhelyük alakításában is részt vesznek.

Gerinctelen vízi szervezetek
Gerinctelen vízi szervezetek
Bödöncsiga
Bödöncsiga

Halak

A halállomány helyzetének ismerete egyaránt lényeges természet- és környezetvédelmi, ökológiai és anyagforgalmi, illetve horgászati- és halgazdálkodási szempontból. Emellett a halállományok rendszeres felmérését és az erre alapuló ökológiai állapotértékelést az Európai Unió kötelezően előírja. A felfedező kutatásaink mellett így a Balatonra és vízgyűjtőjére vonatkozóan fontos közérdekű és ismeretterjesztő kutatási feladataink is vannak. Többek között folyamatosan (1-3 éves időközönként) vizsgáljuk a Balaton és a tó vízrendszerét alkotó vízfolyások halállományát. Kiemelt figyelemmel kisérjük nyomon az idegen honos halfajok megjelenését, terjedését és az őshonos élővilágra kifejtett hatását. Ugyancsak foglalkozunk a halgazdálkodás tervezést elősegítő halbiológiai és telepítés technológiai kérdéskörökkel. Ezen kutatásainknál gyakran támaszkodunk a horgászok tapasztalataira és segítségére is, például a haljelölésekhez kapcsolódó adatgyűjtések vagy a törpeharcsa terjedésével és az etetőanyaghasználattal kapcsolatos kérdőíves felmérések során.

Kétéltűek és hüllők

A kétéltűek 8 500, míg a hüllők nagyjából 11 700 fajjal képviseltetik magukat a Földön, ahol az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordulnak. Változó testhőmérsékletű állatok, nem képesek testhőmérsékletük állandó szinten tartására. Emellett bőrük áteresztőképessége miatt érzékenyen reagálnak a szennyező anyagokra, ezért a vizes élőhelyeken indikátorszerevezetként is funkcionálnak. Mindkét csoport a vízi és szárazföldi ökoszisztémák meghatározó eleme, hiszen ragadozóként és táplálékként is jelentős szerepet töltenek be a táplálékláncban. Magyarországon 18 őshonos kétéltű- és 16 őshonos hüllőfaj található, melyek mindegyike védett.
 

Nőstény pettyes gőte (Lissotriton vulgaris)
Nőstény pettyes gőte (Lissotriton vulgaris)
Nőstény kockás sikló (Natrix tessellata)
Nőstény kockás sikló (Natrix tessellata)

Madarak

A Balatonon és tágabb környezetében (Kis-Balaton, Dél-Balatoni halastavak és berkek) legalább 260 madárfaj fordul elő, ezen fajok mintegy fele fészkel is a területen. A madarak többek között rendkívül kiterjedt táplálkozási kapcsolataik, és a vonuló fajok tömeges mozgásai miatt is nagy ökológiai jelentőséggel bírnak. Nem elhanyagolható továbbá bizonyos fajok esetén az emberekkel való gyakori találkozások, illetve egyéb interakciók jelentősége sem. 

Emlősök

A vadonélő emlősök megfigyelése, állományuk monitorozása általában nehéz a jellemzően ember elől rejtőzködő életmódjuk miatt. Ugyanakkor az emlősökkel kapcsolatos új ismeretek társadalmi visszhangja globálisan nagy a viszonylag kis fajszámukhoz képest. A jövevény fajok miatt változó számú, de a mintegy 90 magyarországi képviselőjüknek a közösségekben betöltött szerepe sokféle. Például egyes gyakori rágcsálófajok táplálékszervezetként ismertek, a vízicickányok élőhely indikátorok. Bizonyos ragadozók pedig egy vagy több táplálkozási szinten is kulcsszerepet tölthetnek be. Közülük a vidra (Lutra lutra), mint a vizes élőhelyek karakterisztikus csúcsragadozója, kiemelkedő fontosságú. A vidra az őrszemindikátor fajok közé tartozik. Az Európai Unióban közösségi szempontból jelentős, állománya monitorozandó. A Balaton térségében további emlős csoportok nyomon követése is indokolt. A vadmacska (Felis silvestris) egyike a legkevésbé ismert hazai fajoknak. Nem csak az erdőket és ártéri erdőket kedveli, hanem mocsárvidékeken, mint például a Kis-Balatonon is megtalálható. Az utóbbi időben egyre több helyen jelenik meg a Dél-Amerikából származó nutria (Myocastor coypus), amely az enyhe teleket túlélve a vízinövényzet lerágásával képes átalakítani, tönkretenni az élőhelyeket. Az amerikai nyérc (Mustela vison) betelepülése épp most kezdődik. A versengés a vízpartok mentén élő rokon fajokkal, például a megritkult állományú közönséges görénnyel (Mustela putorius), a kiváló alkalmazkodóképesség, a sokféle zsákmánycsoport (halak, kétéltűek, madarak, kisemlősök) kiaknázására való képesség jelent veszélyt a biodiverzitásra. Egyes, közönséges ragadozók, mint például a vörös róka (Vulpes vulpes), a nagy létszámuk, ebből adódó predációs és egyéb hatásaik miatt is figyelemre érdemesek.

Vidra (Lutra lutra)
Vidra (Lutra lutra)
Közönséges görény (Mustela putorius)
Közönséges görény (Mustela putorius)

Szerves szennyezők

Az ember mindennapi tevékenysége során, életvitelének, jólétének és kényelmének biztosítása érdekében, az ipar és a mezőgazdaság számos szintetikus termékét (pl. műanyagok, tisztítószerek, fertőtlenítők, rovarirtók, kozmetikumok, gyógyszerek, rekreációs szerek, stb.) használja. Ezeknek a termékeknek a vég- és bomlástermékei, közvetett (szennyvíztisztitó telepek tisztított szennyvíz elfolyói), vagy közvetlen módon (pl. turizmus) megjelennek a felszíni vizekben, patakokban, folyókban, tavakban, hatást gyakorolva az ott élő vízi ökoszisztémák elemeire. Általános célunk, hogy az antropogén hatásokra megváltozó viselkedési mintázatokat, illetve azok hátterében álló molekuláris változásokat feltérképezzük egyed, szövet, sejt és molekuláris szinteken, modern szövettani, élettani, biokémiai, nagyműszeres analitikai és molekuláris biológiai módszerekkel többségében vízi gerinctelen modell állatokra fókuszálva.

Környezeti DNS

A DNS, mint az élet központi molekulája, minden szervezet sejtjeiben jelen van. Az élőlények mozgásuk, vedlésük, anyagcsere-folyamataik során „DNS nyomokat” hagynak a környezetükben, ezeket megtalálhatjuk a vízben, levegőben, talajban, még az esővízben is. Ezen DNS töredékek azonosítása ma már lehetséges (erről bővebben itt olvashat), a Balatonban a hal és az algaközösségek környezeti DNS alapú vizsgálata jelenleg is folyamatban.

 

edna
A DNS számos forrásból érkezhet és többféle állapotban lehet jelen a környezetben

 

 

Más hazai víztestek kutatása

Ismeretterjesztés

Podcastok

Balatoni algaszezon értékelő podcast

Podcastunkból kiderül, hogy sok, vagy kevés volt 2022-ben az alga a Balatonban, milyen algák szaporodtak el 2022-ben, miben különbözött ez az év a megelőzőktől.  Kiderül, hogy milyen algák élnek a Balatonban és jelezhető-e előre a vízvirágzás. Beszélgetünk az algák szerepéről, és arról is, hogy jelenthetnek-e veszélyt a fürdőzőkre. 

https://spotifyanchor-web.app.link/e/T6SUJgKCywb


 

Károsak-e a fényvédő krémek?

Károsak-e a fényvédő krémek? Miért kell védekezni az uv sugárzás ellen? Erről beszélgetett Tóth Viktor növénybiológus és Németh Zoltán PhD hallgató a Balatonscience podcastban.

https://open.spotify.com/show/6JxEIDHcIHcLs90RzFyQBN

https://anchor.fm/balatonscience

A Balaton nádasai

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága az „ŐSZINTÉN A BALATONRÓL” szakmai találkozók keretében szervezett TUDOMÁNYOS ELŐADÓÜLÉST tart, melynek témája „A BALATON NÁDASAI”.

Az esemény 2022. június 14-én, kedden, 10.00 órakor kezdődik Tihanyban, a BLKI előadótermében (Klebelsberg Kuno utca 3.)

A rendezvény célja, hogy a nádasok témakörét és balatoni helyzetét tudományos elemzések segítségével vizsgálja. Szó lesz a nádasok életéről és életközösségéről, balatoni múltjáról és jelenéről. Az előadók keresik a választ arra is, hogy milyen hatásai vannak a horgászatnak, a turizmusnak vagy éppen a klímaváltozásnak a nádasok állapotára.

Az esemény szabadon látogatható, de regisztráció köteles. Kérjük, hogy részvételi szándékát 2022. június 7-ig jelezni szíveskedjen a titkarsag@blki.hu e-mail címen.

Kedvcsináló podcastunkban Tóth Viktor Pomogyi Piroskával beszélget: https://anchor.fm/balatonscience

Program:

Levezető elnök: Tóth Viktor (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet)

10.00-10.05    Megnyitó

Erős Tibor igazgató, Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

10.05-11.05     Mennyi és milyen nádas van a Balatonban? – Jogszabály szerinti nádasminősítés, hét évtized területváltozásai a balatoni (nádas?) térképezések alapján- Pomogyi Piroska (hidrobiológus), Szeglet Péter (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Kar), Gyurina Tamás (Viziterv Environ Kft), Lunczer Csaba (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság)

11.05-11.25    Nádasok termőhelyfüggő szaporodása és genetikai diverzitása- Engloner Attila (Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet)

11.45-12.05    A nád biológiája- Tóth Viktor (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet)

12.05-12.25    Emberi hatások a Balaton nádasaira- Szeglet Péter (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem), Gyurina Tamás (Viziterv Environ Kft), Pomogyi Piroska (hidrobiológus)

12.25-12.45    Nádasok védett növényfajai - esettanulmány a Balaton partján- Pacsai Bálint (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Kar)

12.45-13.05    A balatoni nádasok természetvédelmi jelentősége, természetvédelmi kezelői feladatok- Nagy Lajos (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság)

13.45-14.05    A szabályozási keretrendszer 30 éve (Mit tudunk és mit nem  tudunk szabályozni)- Kravinszakaja Gabriella (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság), Varga György (Országos Vízügyi Főigazgatóság)

14.05-14.25    A Balaton körüli nádasok 18-19 századi elterjedése és vízrajza- Zlinszky András (szabadonbalaton)

14.25-14.45    A balatoni nádasok a művelhető szántókban szűkölködő Balaton-térségben- Schleicher Veronika (Néprajzi Múzeum)

14.45-15.05    A nádas, mint mikrobiota refúgium- Padisák Judit (Pannon Egyetem)

15.05 -16.00   Nyitott beszélgetés, vita- moderátor: Tóth Viktor (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet)

 

Image removed.

 

 

Mire jó a nyilvánosság? Egy tudományos cikk kapcsán kritikailag podcastolunk

A PNAS rangos amerikai szaklapban jelent meg az a cikk, ami globális léptékben hasonlítja össze a folyók emberi eredetű gyógyszerhatóanyag szennyezettségét. A cikk tarolt a médiában, nemcsak külföldön, de már itthon is sokan foglalkoznak vele. Erről a cikkről beszélgetett Intézetünk első podcastjában Pirger Zsolt, az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoportjának vezetője és Kondor Attila, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) projektvezetője, akik hasonló felméréseket végeztek idehaza a Balatonban és a Dunában.

Abban mindkét kutató egyetértett, hogy bár a szerves eredetű nano- és mikroszennyezők témája nem új, mégis rendkívül fontos, továbbá az is, hogy ismét a közvélemény elé került a probléma. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a most megjelent anyagban gyakorlatilag teljesen felrúgják a vízmintavétel már kidolgozott tudományos szabályait, emiatt az eredmények, az abból levont következtetések és a felállított összefüggések finoman szólva is megkérdőjelezhetők. Ezt csak fokozza az is, hogy egyszeri mintavételezés alapján vonták le következtetéseiket a szerzők. A tanulmány országonként teljesen különböző vízfolyásokat hasonlít össze, a bennük talált gyógyszerhatóanyag típusok és koncentrációk jellemzése alapján. Korrekció nélkül összevetik például az Amazonas- medence egy érintetlen patakjának szennyezettségét a Szahara szélén található szennyvíz-elvezető árokkal. A különböző mintavételi helyek szennyezettsége alapján ezután az adott ország fejlettségére következtetnek. Például abból, hogy Bolíviában megmintázták a főváros, La Paz útszéli csatornarendszerét és kis vízfolyásait, arra a következtetésre jutottak, hogy Bolíviában nagyon szennyezettek a folyók, míg egy venezuelai esőerdő kis patakját mintázva úgy találták, hogy ebben az országban semmi gond sincs. Nem vették figyelembe a szezonális vízhozam-változásokat sem, így előfordult, hogy valahol aszályos, máshol csapadékos időszakban vettek vízmintát, ami a keresett hatóanyag koncentrációját értelemszerűen jelentősen befolyásolja. Nem derül ki egyértelműen a kéziratból, hogy milyen szempontok szerint választották ki a vizsgálandó hatóanyagok körét. Ez is fontos kérdés, hiszen országonként változhatnak az engedélyezett anyagok, egy adott gyógyszer hatóanyagtartalma és a lakosságra jellemző gyógyszerfogyasztási szokások is eltérők lehetnek.

A szerzők Magyarországon egy rövid dunai szakaszon vettek mintákat, az ezekben  kimutatott hatóanyag koncentrációk  nagyjából megegyeznek a CSFK korábbi vizsgálatában mért eredményekkel. A BLKI balatoni vizsgálatai alapján a cikkben leírt leggyakoribb három hatanyagból kettő a Balatonból is kimutatható. A publikációban a humán kockázatokat és az ökológiai kockázatot ugyanakkor összemossák. Ez nem helyes, ugyanis a felszíni vizekben mért gyógyszerhatóanyag koncentrációk jelen tudásunk alapján, rövidtávon humán kockázatot nem jelentenek, míg azok ökológiai hatása már mérhető.

A CSFK futó projektjében a természetben működő adszorbensek modellezésén dolgoznak, eddigi eredményeik bíztatók. A BLKI kutatói, komplex megközelítéssel, vízi modellszervezetek segítségével, egyed szinten a viselkedési mintázatok megváltozásában, az idegrendszeri hálózatok és a neuronok szintjén a sejt-sejt kapcsolatok és a sejtműködések megváltozásában, továbbá molekuláris és gén szinteken is keresik a magyarázatot az emberi eredetű hatóanyagok káros hatásaira az egyébként nem célzott szervezetekben.

A szintetikus gyógyszer-hatóanyagok természetbe kerülése jelenleg a jelentősebb ökológiai problémák közé tartozik világszerte, így mind a kutatások támogatása, mind a közvélemény edukálása fontos feladat.  

A témáról szóló podcastunk elérhető a spotify-on, youtube-on, vagy az anchoron is. 

 

Gyakran ismételt kérdések