Földhasználat a Balaton vízgyűjtőjén és a tó állapota

 

Máté Ferenc – Sisák István

 

megjelent a Balatonkutatási Alapítvány hírlevelében, 2006 november

 

 

 

   Mintegy százhúsz évvel ezelőtt a Magyar Földrajzi Társaság keretében, Lóczy Lajos kezdeményezésére nagyszabású tudományos program indult a Balaton tanulmányozására. Az eredmények 1887 és 1918 között 32 kötetben láttak napvilágot „A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei” sorozatban.

  

A húszas évektől kezdve főleg a tihanyi Biológiai kutatóintézetben folytak magas tudományos színvonalon kutatások a Balatonról. A hetvenes évektől kezdve kedvezőtlen jelenségek váltak egyre szembetűnőbbé a tó életében: hínarasodás, algásodás, halpusztulások. A környezetvédelmi illetékesek kezdeményezésére és a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében számos kutatóintézet, egyetemi tanszék részvételével egy kutatási program indult a vízminőség romlás okainak, tényezőinek felderítésére.

  

A kutatási eredményekre alapozva gyakorlati intézkedések születtek a tavat terhelő civilizációs hatások kiküszöbölésére, csökkentésére: a szennyvíztisztítás fejlesztésével, a tisztított szennyvizek elterelésével, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer és ülepítő tározók építésével, medertisztító kotrással, nagy szennyezés-kibocsátó állattartó telepek, ipari és szolgáltató létesítmények megszüntetésével vagy átalakításával, továbbá számos más kisebb intézkedéssel, beavatkozással, mintegy felére csökkentették a tó terhelését.

  

A tó vízminősége a prognosztizált mértékben és ütemben javult, és már egy bő évtizede az év nagy részében kifogástalan. A javulásban a vízvédelmi beavatkozások hatását előmozdította a meleg csapadékszegény esztendők sorozata, valamint a szerves és műtrágyázás drámai visszaesése is.

  

A számítások szerint az eredmények stabilizálásához a terhelés további csökkentésére van szükség, hogy a vízgyűjtőn várhatóan növekvő növényi tápanyagfelhasználás se veszélyeztesse az elért eredményt. Milyen lehetőség van még a terhelés csökkentésére? A civilizációs hatásoktól mentes, természetes anyagforgalomban mozgó némi terhelésen kívül két jelentős forrással kell számolnunk:

- a tavat ma már csaknem összefüggően övező településekről a csapadékvízzel történő káros anyag bemosódás,

- a vízgyűjtőn a mezőgazdasági földhasználattal kapcsolatos diffúz terhelés.

  

Ez utóbbira nagy nyomatékkal hívja fel a figyelmet a kormány 1033/2004 (IV.19.) számú határozata, mely szerint a Balaton érdekében „alapvető jelentőségű a tó tápanyagterhelésének csökkentése… a műszaki beavatkozások hatására jelentősen csökkent a pontszerű forrásokból származó tápanyagterhelés, ezért a jövőben a nem – pontszerű (diffúz) szennyezésből származó terhelés csökkentése a fő feladat.”

  

Az eddigi kutatásokból tudjuk, hogy a vízminőség romlásában meghatározó szerepű, biológiailag hozzáférhető foszfor tápanyag nagyon erősen kötődik a talajban, elmozdulni jórészt csak a talajrészecskékkel együtt tud.  A Balatonba az eróziós talajpusztulás során a vizekbe sodródó talajszemcsékkel jut döntő mennyiségben. Ebből a szempontból teljesen egyformán viselkedik a talaj eredeti felvehető foszforkészlete és trágyaszerekkel a talajba adagolt foszfortápanyag. A tavat érő diffúz terhelés nagyobb része mezőgazdasági területekről, a szántóföldekről és és ültetvényekről talajeróziós folyamatok következtében mozdul el, és jut el egy része a befogadóig, tehát a talajerózió elleni védekezés egyben a Balaton vízminőség védelme is. A trágyahasználat korlátozása félmegoldás, hiszen a trágya-foszfor sokszorosát jelentő talaj-foszfor bemosódását nem érinti. Számítások szerint évente mintegy 4 millió tonna talaj mosódik le a földekről.

  

A növények pillanatnyi szükségleteit messze meghaladó intenzív foszfor műtrágyázás is csak töredék százalékkal növeli a talaj összes foszfortartalmát évente, ahogy ezt a nyolcvanas években tapasztaltuk. A felvehető (enyhe kémiai kivonószerrel, ammónium-laktát és ecetsav 3,7 pH-ra pufferolt oldatával kivonható) foszfortartalmat ennél nagyobb mértékben növeli, de ez vizes közegben, az eróziós lemosódás körülményei között kötött foszforként viselkedik, tehát nem a trágyázás korlátozásával, hanem a talajvédelemmel, az eróziós folyamatok megakadályozásával lehet és kell védeni a Balatont a földhasználattal kapcsolatos foszforterheléstől.

  

Az 5.200 km2 területű vízgyűjtő mintegy 8,5 %-át települések foglalják el a maradék közel harmada erdő és mintegy hatoda gyepterület. A mezőgazdasági földhasználatból eredő diffúz foszforterhelés forrásaként számításba veendő szántó, szőlő, gyümölcs, kert aránya bő 45 %.

  

A vízgyűjtő területnek a földhasználattal kapcsolatos diffúz terhelést adó része nagy térbeli változatosságot mutat az anyagforgalmi folyamatokat befolyásoló természeti tényezők tekintetében csakúgy, mint a terhelést befolyásoló civilizációs hatások milyensége és erőssége szerint. Ehhez igazodva a terhelés szabályozására vonatkozó beavatkozásoknak is mind térbelileg mind módszereit tekintve a változatossághoz igazodó alternatívákban kell megjelenni, ezt figyelembe  - véve újabb kutatásaink során feltártuk a talajeróziót kiváltó és befolyásoló tényezők térbeli eloszlását a vízgyűjtőn a létrehozott adatbázisra, a kifejlesztett eróziós modellünkre, módszertani kutatási eredményeinkre támaszkodva szabályozási alternatívákat hoztunk javaslatba az eróziós folyamatok fékezésére, létrehoztunk és továbbfejlesztünk, egy Internet alapú szolgáltatást a talajvédelmi szaktanácsadási szakemberek, szervezetek munkájának támogatására  http://www.georgikon.hu/nkfp/szerver.htm.

  

A kutatás során kifejlesztettünk egy indikátorokon alapuló módszert a vízgyűjtőről származó foszforterhelés jellemzésére. Az értékelés alapegységei az Középtávú Országos Vízgazdálkodási Kerettervben elkülönített részvízgyűjtők voltak. A Balaton vízgyűjtőt szokás három, északi-, nyugati-, és déli rész-vízgyűjtőre osztani és ennek a TVK 40-41-42, valamint 37-38-39 továbbá a 43-44-45 számot viselő területegységek felelnek meg. E kilenc rész-vízgyűjtőn belül összesen kilencvenöt elkülönített területegységet értékeltünk a foszforterhelés nagysága és az azt befolyásoló tényezők, valamint a kínálkozó szabályozási lehetőségek mérlegelése alapján. Ezekre a részterületekre rendelkezésünkre állnak a terület nagyságára és a földhasználati viszonyokra vonatkozó adatok. Az értékelésnél a szántóföldi-, valamint az ültetvény (beleértve kert, szőlő, gyümölcsös) művelési ágba tartozó földhasználatra voltunk tekintettel.

  

A földhasználatra vonatkozó adatok mellett az értékelésbe vontuk az elkülönített rész-vízgyűjtők domborzati viszonyait megkülönböztetve sík, vagy nem tagolt, közepesen tagolt és tagolt felszínű területeket, (< 2; 2,01 - 3; és > 3 relief energiákkal jellemezve).

  

A részvízgyűjtőkre jellemző erózió intenzitásokat a Wischmayer - Smith modell alapján egy korábbi tanulmányban kiszámított fajlagos talajveszteségi értékek alapján minősítettük intenzív, közepes-, és kis intenzitásúnak (> 40; 20 – 40; és < 20 t/ha/év). A modellszámítások a nyolcvanas évek viszonyait tükröző adatokból történtek. Néhány részvízgyűjtőre nézve az elérhető adatoktól függően ellenőrző számításokat végeztünk a jelenlegi állapotokat tükröző adatok alapján, de az eróziós intenzitás fokozatokban érvényesíthető eltérést nem tapasztaltunk.

  

A részvízgyűjtőknek a terhelésben játszott szerepét az elmozduló talaj asszimilálható foszfortartalma is befolyásolja. Ezeket úgy nyertük, hogy a szántó-, és ültetvény-területek mért adatainak átlagát vagy jellemzőnek ítélt értékeit fogadtuk el minden egyes részvízgyűjtő esetében. A fajlagos talajveszteség és a foszforkoncentráció szorzatával egy fajlagos foszforveszteség értéket is számítottunk. A foszforkoncentráció minősítésénél foszforban szegény, közepes, és gazdag kategóriákat különítettünk el (< 50;50 – 100; > 100 g/t).

 

   A különböző domborzati helyzetű szántó, és ültetvény művelési ágakhoz tartozó területeknek az erózió intenzitásától és a talajok foszforkészletétől függő terhelési potenciálját összesítve értékeltük, és mérlegelve a számításba jöhető talajvédelmi eljárásokat és agrotechnikai beavatkozásokat homogén területekké egyesítettük a részvízgyűjtőket. Ilyen módon nyolc kategóriába soroltuk és az alábbiak szerint jellemeztük a homogén egységeket.

 

 

  1. A tó északi parti közvetlen vízgyűjtője nagyrészt beépített, továbbá jelentős ültetvény-aránnyal jellemezhető terület, talaja foszforban gazdag, erózióra hajlamos, ide tartoznak a 40. I. és II.; 42. II. III. IV. és V részvízgyűjtők.

 

  1. Déli partmenti, nagyrészt beépített, foszforban szegény, - vagy mérsékelten ellátott, nem lejtős, erózióra nem hajlamos talajú terület 42. I. 43. I – II – III és 44. I. részvízgyűjtők.

 

  1. Jellemzően szántóföldi hasznosítású, sík-, vagy enyhe tagoltságú, foszforban szegény talajú nem, vagy alig erodálódó területek. 37. 05-08-10-11; 38.081-082.; 39 I-II.-01 részvízgyűjtők.

 

  1. Jellemzően szántóföldi hasznosítású, főként közepes tagoltságú, mérsékelten erózióveszélyes közepes foszfortartalommal jellemezhető talajú részvízgyűjtők 38.03-04.-05.-072; 39.01-02-03-04-05-06-07-08; 41.06-07; 42.031-04.2; 43.01.3; 44.02-03; 45.02-03-04-05.

 

  1. Jellemzően szántóföldi hasznosítású, tagolt felszínű, részben közepesen, de főleg erősen erodálódó területek különböző de főleg közepes foszforellátottsággal. 37.04-09; 38.02-07.1; 41.03; 42.03.2-03.3-03.4; 43.01.1-02.1-02.2.-02.3.-03.1

 

  1. Ültetvények nagy arányával jellemezhető sík, erózióra nem hajlamos részvízgyűjtők változó foszfor-tartalommal 38.01-06-08

 

  1. Ültetvények nagy arányával jellemezhető tagolt felszínű, erózióra hajlamos részvízgyűjtők mérsékelt foszfortartalmú talajokkal. 37.01-02-03-06-07; 38.07-09-09.1-09.2 41.02; 43.01.2

 

  1. Mint a 7, de foszforban gazdag talajokkal 42.02.3-04.1.-04.3-05.1.

 

    A talaj védelmét, és egyben a Balatonnak a diffúz terheléssel szembeni védelmét is jelentő földhasználati módoknak a vízgyűjtő térbeli változatosságához igazodó alternatíváit megvalósítani a földbirtokosok – földhasználók képesek, a kívánt cél elérése csak az ő meggyőzésük, érdekeltségük megvalósítása útján lehetséges. Az érdekeltséget biztosíthatná olyan intézkedés, mely mindenféle mezőgazdasági, környezetvédelmi, vidékfejlesztési, idegenforgalmi támogatás elnyerésének feltételévé tenné a földhasználat az elvárható mértékben érvényesítse a diffúz terhelés csökkentés, a talajvédelem szempontjait.  Ahol ezt anyagiak hiányában nem tudják a talajvédelem egyes elemeit megvalósítani,  ilyen irányú támogatás nyújtásával célszerű elősegíteni.

   A talajvédő földhasználat számos eleme a birtokhatároktól sőt a közigazgatási határoktól függetlenül, azokon átlépve érvényesíthető, ezért a kistérségi -, térségi összefogás fontos eleme lehet.

   A Balaton-kutatás évszázados története során született sok ezer tudományos közlemény a maga idejében, de napjainkban is e természeti-, és gazdasági nemzeti kincsünk sikeres védelmének és használatának alapját jelentette. Az új tudományos felismerések ugyanakkor a megválaszolandó kérdések sokaságát is generálják újabb – és újabb feladatot adva a kutatóknak. De újabb és újabb kérdések merülnek fel a tó természeti -, és társadalmi – gazdasági környezetének folyamatos változásából kifolyólag is.

   A közelmúltban a tó vízmérlegének kibillenése - ami szintén nem független a vízgyűjtő földhasználati körülményeitől – adott leckét a kérdés tudós szakértőinek. Újabban egyre több a megválaszolandó kérdés a klímaváltozás lehetséges, ill. valószínűsíthető irányairól és e változásoknak a tavi ökoszisztémára, a tó és a vízgyűjtő anyagforgalmára való hatásairól és a társadalomnak e változásokra való felkészítéséről.