OSZTÁLYVEZETŐ:  Bíró Péter, az MTA rendes tagja

A kutatócsoport általános feladata a balatoni zooplankton és a bevonatlakó élővilág monitorozása a tó standard nyíltvízi és litorális mintavételi pontjain. Ez a tevékenység a gerinctelenek ökológiai szerepét sok évtizeddel visszamenőleg bemutató adatbázis folyamatosságát és bővülését hivatott biztosítani. Ez az adatbázis, amely a zooplankton tekintetében az 1930-as évekig nyúlik vissza, a meteorológiai, a tóvíz fizikai és kémiai paraméterei, valamint a fitoplankton hosszú távú változásai tükrében lehetővé teszik az antropogén eutrofizáció, a vízszint ingadozás és az esetleges klímaváltozás hatásának tanulmányozását a planktonikus és bentikus anyagforgalomra. Különböző kutatási pályázatok keretében vizsgálják a fitoplankton – zooplankton és a makrogerinctelen – szuszpendált lebegőanyag táplálkozási kapcsolat hatékonyságát és limitáló tényezőit a Balatonban.

A csoport fő profilja a Balaton és befolyó vizeinek halállományával, makroszkopikus gerinctelen faunájával és a köztük fennálló trofikus kapcsolatrendszerekkel kapcsolatos kutatások. A csoport tagjai vizsgálják ezen élőhelyeken a halközösségek szerkezetét, a halállományok dinamikáját, a halak növekedését, populációdinamikáját és táplálkozását. Kiemelten fontos kutatási terület a halak ontogenetikus táplálékváltásainak, trofikus kapcsolatrendszerének, ezen belül a halak fajon belüli és a fajok közötti táplálékbázis felosztásának megismerése. Szintén hangsúlyos kutatási téma a halivadék mennyiségének, növekedésének, túlélésének és táplálkozási feltételeinek vizsgálata. A Balatonba ömlő kisvízfolyásokon elsősorban halfaunisztikai, élőhely tipológiai és halvándorlástani vizsgálatokat végeznek. A csoport a vízi makrogerinctelen szervezetekkel kapcsolatos kutatásai során jelenleg elsősorban az árvaszúnyog lárvákkal kapcsolatos faunisztikai, produkcióbiológiai és populációdinamikai kérdésekre koncentrál.

A kutatócsoport egyik fő kutatási területe a halállományok struktúrájának és mennyiségi viszonyainak hidroakusztikai (bioakusztika) módszerrel történő mérése eltérő kiterjedésű és trofitású sekély vízrendszerekben. A halgazdálkodást is érintő kutatási téma célja megalapozni az un. ökológiai rehabilitációt. Ennek során hazánkban először hidroakusztika alkalmazásával műszeresen mérik a halállományok legfontosabb populáció-dinamikai paramétereit, a halközösségek faji összetételét, méretstruktúráját és mennyiségi viszonyait. A halpopulációk minőségi jellemzéséhez, párhuzamos méréseket végeznek multipaneles kopoltyúháló és hidroakusztika együttes alkalmazásával. A bioakusztikát alkalmazzák a biomanipuláció, mint egy új ökológiai rehabilitációs módszer, a hazai eutróf vízterületek minőségének javítása megalapozásához. A biomanipuláció ugyanis nem más, mint a táplálékláncba hallal történő biológiai beavatkozás (halászat, ragadozó hal telepítése stb) a sekély vízterületek vízminőségének (algásodás) javítása céljából.