+   2010. október havi adatok


A Balaton állapota 2010 október végén

(Kiadva 2010. november 05.)

 

A tó vízszintje immár tartósan magas, 123-125 cm, a megengedett maximális vízállásnál kb. 15 cm-rel magasabb. A csapadékos El Nińo év a tó vízutánpótlásában jelentős többletet hozott. Október végére a víz lebegőanyag-tartalma lecsökkent, a víz átlátszósága 2 m körüli, igen tiszta küllemet mutat! A magas vízállás azonban, főleg délen, jelentős parti területek víz alá kerülését okozta.

A Zalával érkező nagy mennyiségű víz nyár végén-ősszel is bőven hoz tápanyagot a tóba. Különösen az ammónium koncentrációk magasak, több száz mikrogramm literenként. Ugyanakkor a nitrát koncentrációja szokatlanul alacsony (10-30 µg/l), míg a karbamidé az átlagos értékek körüli volt (5-10 µg/l). Együttesen azonban magas összes oldott nitrogén tartalmat jelentenek a befolyó vízében. Az algák számár közvetlenül hozzáférhető foszfor ellátás bőséges, koncentrációja 80-100 µg/l körüli, az összes oldott foszfor koncentrációja pedig meghaladja a 100 µg/l-t.

Mindkét un. makro tápanyag már a Keszthelyi-medencében jelentősen hígul, de ortofoszfátból (5-10 µg/l) és a könnyebben felvehető nitrogénformák közül az ammóniumból (5 µg/l) és karbamidból (10-20 µg/l) még így is az algák igényét meghaladó mennyiség van a vízben. A nitrát koncentrációja a keleti medencét kivéve a megszokott őszi érteknél egyelőre még kisebb (5 µg/l körüli). Az összes oldott nitrogén- (20-30 µg/l) és foszforformák (15-20 µg/l) koncentrációja az egész tóban viszonylag magas, arányuk egyhez közeli érték. A tó hossztengelye mentén tápanyag koncentráció gradiens nem alakult ki. Az algák szaporodását már nem a tápanyagellátás, hanem minden valószínűség szerint az alacsonyabb hőmérséklet korlátozza.

2010. október végén a Balaton vize tiszta, átlátszó, hőmérséklete 10 °C körüli. A kristálytiszta vízben kevés alga lebeg, mennyiségüket kifejező a-klorofill koncentráció a Siófoki-medencében 3 µg/l, Keszthelynél 8 mikrogramm literenként. A tó jellegzetes nyári és kora őszi algái eltűntek, és az egész tó területén a parányi, korong alakú kovamoszatok élnek legnagyobb tömegben (1. ábra). A tó vízállása magas, a Keszthelyi-medencét tápláló Zala folyó vizének színe a Kis-Balatonban keletkező oldott huminanyagoktól sötétbarna, ami megszínezi a tó nyugati területeinek vizét.

1. ábra. Korong alakú kovamoszat a Balatonból 2010 őszén.

1. ábra. Korong alakú kovamoszat a Balatonból 2010 őszén.

Folytattuk a nyíltvízi, bentikus makrogerinctelen-együttesek monitorozását a Balaton öt keresztszelvényén, 3-3 ponton. A korábbi mintavételeknél is domináns árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) mellett igen nagy mennyiségben fordultak elő gyűrűsférgek (Oligochaeta). A korábbi trendeknek megfelelően az árvaszúnyogok biomasszája a Szemesi-medencében, az északi part közelében volt a legnagyobb és tömegük nagy részét a korábban is hatalmas mennyiségben rajzó Chironomus balatonicus adta. A gyűrűsférgek ezzel szemben a Szigligeti- és a Keszthelyi-medencéből kerültek elő legnagyobb mennyiségben. A puhatestűek közül külön figyelmet érdemel egy Délkelet-Ázsiában őshonos kagyló (Corbicula sp.), amelyet eddig hazánkban a Dunában figyeltek meg, de rendkívül gyors terjedésre képes. Már a korábbi hónapokban is megtaláltuk példányait a Balaton üledékében, elsősorban a Siófoki-medencében, az északi part mentén (Balatonkenese és Balatonfüred mellett). Az októberi mintavételek során a Keszthelyi-medencében, a Zala torkolat közelében is előkerült élő példánya, illetve ugyanebben a medencében elpusztult állatok héjára is rátaláltunk.

Az idei szokatlanul csapadékos időjárásnak köszönhetően jelentős vízleeresztésre volt szükség a siófoki zsilipen keresztül. Mindez azzal is járt, hogy a vándorlásukban mintegy évtizedig gátolt angolnák jelentős számban reagáltak a vízelfolyásra, amelynek eredményeképpen a zsilipbe helyezett csapda már eddig is több mint 200 tonna angolnát fogott az idei évben. Ez a kifogott mennyiség a 2009-re becsült teljes balatoni állománynak több mint negyedét jelenti, vagyis az 2010-ben az angolna mennyisége ismét nagyon jelentős mértékben csökkent a tóban. Az angolna állomány legnagyobb sűrűségét 1990-1991 körül érhette el, amikor is egyes feltételezések szerint nem kizárt, hogy állománya a 6000 tonnát is megközelíthette. Ez a hatalmas, a Balaton ökoszisztémájára nézve teljesen idegen állomány nagyon jelentős hatást gyakorolt a tó élővilágára, számos hal, kétéltű és rákfaj eltűnését vagy megritkulását okozva. A telepítések betiltása, az angolna pusztulások és az állomány gyérítésének eredményeképpen mára a balatoni angolna állomány egykori maximális méretének tízedére csökkent, és ennek már most is számos kedvező hatása mutatkozik a tó élővilágán belül.