A Balaton állapota 2009 június elején

(Kiadva 2009. június 04.)

Az algák számára hasznosítható oldott nitrogén és foszfor koncentrációk a tó nyílt vízében már most a nyáron megszokott alacsony értékek körül vannak (5-10 µg/l). Ennek megfelelően a tó vize nagyon tiszta, a víz minőségét alapvetően meghatározó algák mennyisége kevesebb, mint egytizede a megengedhető felső határértéknek. A mérések időpontjában nem volt megfigyelhető az algák mennyiségében a tóra jellemző kelet-nyugati növekvő tendencia sem, az a-klorofill koncentrációja Balatonfűzfőtől-Keszthelyig közel azonos volt, 6-8 mikrogramm/liter között ingadozott. Az utóbbi hetek meleg időjárásának köszönhetően, a 20 ^oC körüli vízben megjelentek a nyárra jellemző algafajok, közöttük a tiszta vizet indikáló fecskemoszat is.

A fecskemoszat képe fénymikroszkópban (Somogyi Boglárka felvétele)

Az elmúlt hetekben a part mentén élőknek, nyaralóknak bosszúságot okoztak a hatalmas tömegben rajzó árvaszúnyogok. A mostani nagy tömegű rajzást a gyorsan felmelegedő víz okozta. Az árvaszúnyogok hasznos tagjai a Balaton élővilágának, szerepük az üledék tisztításában és ezen keresztül a vízminőség fenntartásában kiemelkedő jelentőségű. Az árvaszúnyogokat erősen vonzza a mesterséges fény, így ezek körül (pl. utcai lámpák) éjszaka is hatalmas tömegben fordulnak elő. A kifejlett rovar a víz felszínén bújik elő, majd elrepülése után a levedlett bábbőrt (exuviumot) hátrahagyja. Mivel a bújás szinkronizált, ezért rajzáskor a vízfelszínen hatalmas mennyiségű bábbőr úszik. Erősebb hullámzás esetén a bábok által kiválasztott váladék felhabosodik. Ez okozza, hogy az árvaszúnyogok kibújása idején a Balaton vize habosnak, koszosnak, szennyezettnek tűnik, és kellemetlenné válik az úszás, fürdőzés. A jelenség természetes, és az emberi egészségre teljes mértékben ártalmatlan.

A Balaton vízgyűjtőn található 40 vízfolyásban eddig 37 halfaj előfordulását bizonyítottuk. Ezek a halállománya tehát a tóhoz mérve igen gazdag (a Balatonból rendszeresen 15–17 faj kerül elő). Felméréseink eredményei arra utalnak, hogy a vízfolyások többsége erős humán befolyás alatt áll. A vízgyűjtő halastavai számos, a patakok halfaunájába nem illő, természetes állapotban elő nem forduló fajjal „gazdagítják” a vízgyűjtő halállományát (kínai razbóra, amur, busa-félék, szivárványos pisztráng, tükörponty, ezüstkárász, naphal). A nem honos fajok közül ki kell emelnünk a kínai növényevő fajokat (busák, amur), melyeknek elsősorban a somogyi oldalon található halastavakból kiszabaduló egyedei folyamatos utánpótlást biztosítanak a balatoni busa és amur állományoknak.

Kimutattuk a Tisza vízrendszerében már több mint egy évtizede jelen lévő és egyre terjeszkedő amuri gébet. Ezt a fajt egy halastóból elfolyó patak több szakaszán is megtaláltuk. A faj egyelőre csak a Marótvölgyi-csatornára korlátozódó szigetszerű megjelenése arra utal, hogy egy Tiszántúlról érkező halszállítmánnyal kerülhetett be a balatoni vízgyűjtőre. A faj tűrőképességét és honi terjeszkedési intenzitását ismerve, joggal feltételezhető, hogy robbanásszerűen fog elterjedni a Balaton vízgyűjtőjén. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol megjelent, ott a lápi póc fokozottan védett állományai teljesen visszaszorultak. Mivel a Marótvölgyi-csatorna a Kis-Balatonba torkollik, így sajnos várható, hogy a világviszonylatban is egyedülálló kis-balatoni póc állományok károsodni fognak.

Május végén a tópart különböző területein figyeltek fel haltetemek megjelenésére. Ezt a jelenséget megvizsgálva az alábbiakat állapítottuk meg. A Balatonföldvári szabadstrand és kikötő területén (kb 2 km-es partszakasz) összesen 10 tetemet találtunk egy kisebb területre összegyűlve. Ez az elhullás (a halászok nyelvén pergés) tehát nem jelentős, a bejárt szakasz 99 százalékán nyoma sem volt tetemeknek. Hasonló nagyságrendű elhullást tapasztaltunk a Tihanyi félsziget partjainál. Az elpusztult angolnákból vett minta közepesen erős (példányonként 5-12 db) úszóhólyag élősködő féreg (Anguillicola) fertőzöttséget mutatott. A mostani szórványos elhullás nem tömeges pusztulás és nem jelent veszélyt a környezetre. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén sem volt halpusztulás. A rendszeres halászat következtében csökkent a felső tározó halbiomasszája és ezen belül is az ezüstkárász részaránya.