+   2007. július havi adatok


A Balaton állapota 2007. július elején

(Kiadva 2007. július 03.)

 

2007. július 2-án végzett méréseink szerint a Balaton vize Siófoktól-Keszthelyig kiváló minőségű. A szokatlanul korán kezdődött meleg időjárás hatására a nyárra jellemző mikroszkópikus algák (a fecskemoszat és a fonalas nitrogénkötő kékalgák) idén korábban jelentek meg a tó vizében, de tömeges elszaporodásuktól nem kell tartani. A nyár elejére drasztikusan fogyó nitrátkoncentráció, ha lehet még tovább csökkent, a tó keleti és nyugati medencéiben is csupán 1-2 µg/l, az ammónium koncentráció is nagyon kicsi. Ez az eredmény arra utal, hogy az egyébként foszforlimitált tóban időlegesen a hozzáférhető oldott nitrogén szabja meg az algák szaporodását, ami jó versenyfeltételeket teremt a légköri nitrogén megkötésére is képes kékalgáknak. A fürdőzésre is használt természetes vizekben a lebegő algák mennyiségének megengedett felső határa 75 mikrogramm a-klorofill/liter. Az 1. ábrán látható, hogy még a tó algákban leggazdagabb területén, a Keszthelyi-medencében is csupán ötöde az algák tömege ennek az értéknek.

1. ábra
1. ábra. Az algák mennyiségének jellemzésére használt a-klorofill koncentráció
változása 2007-ben a Keszthelyi- és a Siófoki-medencében.

A Balaton legelterjedtebb hínárfajai, a hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) és a süllőhínár (Myriophyllum spicatum) nagy, de semmiképpen sem zavaró mennyiségben vannak jelen a Balatonban. Ezek a fajok a főbb alkotói a partmenti zóna hínarasainak, de megtalálhatóak a parttól 200-300 méterre, a 2-2,5 méter mély vízben is. A hínarak biomasszája még mindig nem éri el az 1970-es években megfigyelt mennyiséget, de az elmúlt évekhez viszonyítva mindenképpen nagyobb számban és nagyobb területen fordulnak elő. A hínarak korai megjelenése egyértelműen az átlagosnál melegebb időjárással magyarázható. A hínár gyarapodásán túl a meleg időjárás egy hónappal előre hozta a hínarak virágzását is, így a hínáros békaszőlő és a süllőhínár több helyen már el is virágzott.

A Balatonban már egy hónapja megjelentek a melegkedvelő hínárfajok (érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és a nagy tüskéshínár (Najas marina), és most már az üledék felszínétől elszakadva elérték a víz felszínét. Főleg ez a két faj zavarhatja a fürdőzőket a Balatonban, mert leveleik kellemetlen szúrós nyúlványokkal rendelkeznek. Másrészt ezek az „ágas-bogas” hínarak nyújtanak menedéket a halivadékoknak, a kisebb nagyobb gerinctelen állatoknak, amelyek egyébként képtelenek lennének a túlélésre.

2. ábra
2. ábra. Virágzó süllőhínár a Balatonban (Vörös Lajos felvétele)

A nád (Phragmites australis) mostanra már elérte és helyenként már meg is haladta az avas (múlt évi) nád méreteit. A déli part szélvédett helyein már megfigyelhető a nád virágzatának kialakulása, de a bugaképződés még nem általános.

3. ábra
3. ábra. A zöld nád 2007-ben egy hónappal korábban elérte az elmúlt évi nád magasságát. (Tóth Viktor felvétele).

A meleg időben megindult az árvaszúnyogok tömeges kirepülése mind magában a Balatonban, mind pedig a befolyó kisvizekben. Ez esetenként – a rajzó állatok ténylegesen nagy tömege miatt – zavaró lehet, noha az emberre teljesen veszélytelen rovarokról van szó. A tóban a part mentén időszakosan megjelenő hab és látszólagos „koszosság” is ilyenkor tulajdonképpen a víz felszínén úszó bábbőrök tömege, illetve az állatok által kiválasztott fehérje alapú váladék. Az árvaszúnyog-együttesek összetétele – fajgazdagsága, egyedszáma – kifejezetten a tó tisztaságára, jó állapotára utal. A kisvízfolyások vízminősége természetesen patakonként változó, de általánosságban elmondható, hogy az árvaszúnyog-együttesek alapján jelentős szennyezésre utaló jelet nem találtunk.

A telepített angolnák mennyiségének folyamatos csökkenése tapasztalható a Balatonban, amelynek következtében az állomány mai mérete már nem éri el az 1991-es pusztulás előtti maximális biomassza negyedét sem. Ezzel párhuzamosan a parti sávban ívó küsz, az itt élő sügér és folyami géb állományának jelentős erősödése figyelhető meg. Szintén szembetűnő a békák gyakoribbá válása, mely tiszta vízre utaló jel. A nyíltvízen ugyanakkor a fogassüllő ivadék mennyisége növekszik igen dinamikusan az elmúlt 7-8 évben. Mindezen jelenségek jól mutatják, hogy a túlzott angolna telepítéseknek milyen hatása lehetett a potenciális táplálék fajok állományaira és így a tó anyagforgalmának egészére. Ugyanakkor, ismerve az angolna igen hosszú várható élettartamát, valószínű, hogy annak ellenére, hogy a faj telepítését immár 15 éve betiltották, és a tóban szaporodása kizárt, jelenlétére folyamatosan, nagyobb mennyiségben még évtizedekig számíthatunk.