+   2007. január havi adatok


Január havi adatok

(Kiadva 2007. január 17.)

 

A rendkívül enyhe téli időjárás hatása a Balaton élővilágára

Az idei rendhagyó időjárás kapcsán joggal vetődik fel a kérdés, hogy a télen szokásosnál mintegy öt Celsius fokkal melegebb víz és a jégtakaró hiánya okoz-e rendkívülinek tekinthető jelenségeket a Balaton életében.

A Balaton életéről a téli hónapokban sokkal kevesebbet tudunk, mint a tavasztól-őszig terjedő időszakban. Ennek alapvető oka, hogy a tó jégtakarója rendszerint nem olyan szilárd és összefüggő, hogy azon biztonságosan lehessen közlekedni és méréseket végezni. Kihasználva az időjárás adta lehetőségeket a tó élővilágának a tanulmányozását ebben az esztendőben januárban sem szüneteltettük.

A tó keleti és nyugati medencéiben is, a nyári-őszi tápanyag koncentrációknál nagyobb értékeket találtunk. A vízben oldott nitrogénformák közül, az algák számára legkönnyebben hasznosítható ammónium koncentrációja ugyan csak 5 µg/l körüli a Siófoki- és a Keszthelyi-medencében is, de karbamidból már 10 µg/l feletti, nitrátból 40-50 µg/l között értékeket mértünk. Az ortofoszfát-foszfor tartalom az egész évben mérhető 3-5 µg/l körüli az egész a tóban. Az algák számára hasznosítható összes nitrogén és foszfor forma aránya nem tér el jelentősen az ebben az évszakban uralkodó, algáknak kedvező és az általában tapasztalt értéktől. A Zalával érkező és a nyílt vízben is mért tápanyag koncentrációk azonban jóval alacsonyabbak, mint az előző évek során megszokott, téli időszakra jellemző értékek. Különösen a befolyókban ilyenkor megfigyelt több száz µg/l körüli nitrát és a 100 µg/l feletti ortofoszfát-foszfor tartalom csökkenése szembetűnő, amely minden bizonnyal a szokatlanul száraz ősz és tél okozta alacsony vízhozammal függ össze.

Ami a tó vizében lebegő algavilágot illeti mennyiségi tekintetben január közepén semmi rendkívülit nem észleltünk. Az algák tömegére jellemző a-klorofill koncentráció a Siófoki-medencében 4 mikrogramm volt literenként, a Keszthelyi-medencében pedig ennek duplája. Ezek az alacsony értékek nem térnek el a más teleken a jég alatt mértektől. Annak ellenére, hogy nem fedi jégtakaró a tavat az algák szaporodását nem a növényi tápelemek, hanem az alacsony hőmérséklet és a csökkent napsugárzás korlátozza. Bizonyítja ezt, hogy méréseink szerint a tó minden területén mérhető mennyiségű, az algák számára felvehető kihasználatlan oldott foszfor és nitrogénkészletek vannak. Ha az algavilág mennyiségileg nem is, de összetételét tekintve jelentősen különbözik a jéggel fedett viszonyokra jellemzőtől. A Siófoki-medencében január közepén a márciusban megszokott, kovamoszatokkal jellemzett algaösszetételt észleltük. A Keszthelyi-medencében viszont egészen különös, tudományos szempontból is rendkívül figyelemreméltó jelenséget tapasztaltunk. Itt a lebegő algák tömegének túlnyomó részét egy bakteriális méretű pálcikaformájú, 5-10 mikrométer hosszú és 1 mikrométer átmérőjű egysejtű zöldalga alkotta (1. kép). Egy köbcentiméter vízben félmillió volt ebből a tudomány számára ismeretlen parányi algából. Természetesen azonnal hozzáláttunk ennek a szervezetnek a részletes és beható tanulmányozásához.

1. kép

1. kép. A Keszthelyi-medencében 2007 januárjában tömeges, eddig ismeretlen bakteriális méretű zöldalga fluoreszcens mikroszkópi képe (fluoreszcens mikroszkópban a zöld színű, klorofillt tartalmazó sejtek vörösen világítanak). (Somogyi Boglárka és Vörös Lajos felvétele)

Az elmúlt napokban, az országos médiumokban felröppent egy hír, miszerint egy, a szubtrópusi területekről származó vízinövény tömeges elszaporodása veszélyezteti a Balatont. Ez a hír annak kapcsán kapott szárnyra, hogy egy kis csatornában egy keszthelyi strand szomszédságában a vízfelületet két-háromszáz méter hosszú szakaszon beborította egy vízfelszínen úszó vízinövény sűrű vöröses színű állománya (2. kép). Ez az 1-2 centiméteres moszatpáfrány hazánkban (Azolla filiculoides) meglehetősen ritka növény. Eddig mindössze két területről, Gemencről és Szarvasról közölték előfordulását, de a kilencvenes években előfordult a Kis-Balatonban és a Zala folyóban is. Melegkedvelő növény ezért állományai nyáron és kora ősszel fejlődnek ki, de késő ősszel és a tél elején is fennmaradnak, jég alatt is megfigyelték vöröslő állományát. Nem kétséges, hogy az idei enyhe időjárás kedvező számára. Ez a növény a hazánkban gyakran tömeges békalencse fajokhoz valamint a rucaörömhöz hasonlóan képes nagy vízfelületeket beborítani, ami károsítja annak élővilágát. Gátolja a fény behatolását a vízbe, lehetetlenné teszi a vízben lebegő algák és az alámerült hínárok fotoszintézisét, ami gyakran oxigénhiányhoz, és következésképpen halpusztuláshoz vezet. Ez a jelenség azonban csak hullámzás- és áramlásmentes vízben tud kialakulni, ezért sem a moszatpáfrány sem a békalencse fajok inváziójától a Balatonban nem kell tartani, még akkor sem, ha besodródnak a tóba, mert ott nem képesek élni és szaporodni.

2. kép

2. kép. Moszatpáfrány (Azolla filiculoides) vízfelszínen úszó vöröslő tömege egy keszthelyi csatornában, 2007 januárjában. (Vörös Lajos felvétele)

A moszatpáfrány fentiekben tapasztalt jelenléte a médiumokban szenzációkeltő rémhírterjesztésre kiválóan alkalmas „híranyag”. Kár, hogy az ilyen hírek autentikus vélemények és kellő szakmai háttér nélkül látnak napvilágot.